Még a napokban úgy gondoltam kicsit megviccelem a nevelőtanárt a kollégiumban. A "rendszer" úgy van, hogy este fél 10kor bejön, megkérdezi ki nincs itt, beírja és elmegy. Nos, kitaláltam, hogy bebújok az asztal alá és úgy fogom hallgatni a tanár kiakadását amiért nem vagyok ott. Bebújtam, a tanár bejött elkezdte kérdezni a szokásost.
Nevelőnő: Ki nincs itt?
Szobatárs: [X/Y] fürdik, Hama-t nem tudjuk hol van.
Nevelő: Rendben, akkor jó éjszakát.
Már majdnem kiment mikor felháborodva kiszóltam az asztal alól.
Én: Há tanárnő! Nem is aggódik értem?
Olyan döbbent arccal nézett vissza, hogy majdnem képen röhögtem. Kimásztam az asztal alól és csípőre vágtam a kezemet.
Nevelőnő: Miért kellene aggódjak érted? Sose volt rád panasz, mindig időben itt vagy.
Én: De gondoltam azért tetszik majd aggódni, hogy nem talál. Nem is számítok magának?
Nevelőnő: De, de jó kislány vagy, nem kell érted aggódni.
Én: Tanárnő, mostantól beáll itt a változás!
A szobatársaim addig röhögtek rajtunk. Mondom, de király, senki se hiszi el, hogy tudok rossz is lenni.
