Volt, mikor mindenben a szépet láttam,
Volt, mikor még mindent boldogan vártam.
Ősszel a színes falevelek között futottam,
Gesztenyét gyűjtöttem, s sokat vigyorogtam.
Télen a hóban nevetve játszottam,
Hóembert építettem és szánkóztam.
Tavasszal virágot szedtem, szoknyát viseltem,
Folyton kint voltam, s pillangót kergettem.
Nyáron a Balatonban ugráltam,
Szüleimmel sokat bohóckodtam.
Vizes copfom lebegett, mikor a parton futottam,
Fagyit ettem, s a képeken maszatos arcal mosolyogtam.
Ma már mindenben a rosszat látom,
Ma már a boldogságot nem találom.
Ősszel a kopár fák alatt sétálok,
Fejemet lesütöm, s csak várok.
Télen a borult ég alatt didergek, fázom,
Elmélkedek, a napsütést várom.
Tavasszal jönnek a vizsgák, a stressz,
A sok idegesség teljesen tönkretesz.
De nyáron a boldogságot újra megtalálom,
S mindegyik programot örömmel várom.
Sok helyre megyek, barátokat szerzek,
Elhatározom, hogy új életet kezdek.
Viszont ősszel minden kezdődik előről,
A sok gond, stressz rámhull felülről.
Szeretnék újra olyan életet élni, mint régen,
Mondd, miért nem tehetem? Miért nem?
