Akár csak egy hullócsillag,
Zuhanok egymagam,
Mögöttem a fényes szalag,
Úgy tűnik gondtalan.
Úgy tűnik, de nem az,
Sírni tudna ő,
Bántja ez-az,
Borús, mint egy felhő.
Szemén a könny kicsordul,
Megfagy, apró szilánkokra tör,
Látása is eltorzul,
Többé ő sosem száll föl.
Felemészti a bú, a magány,
Táncot jár lelkemen,
Boldogsága csak egy foszlány,
Elsuhan csendesen.
