Éjjel, mikor minden elcsendesül,
Egy lány az ágy szélén ül,
Az ágy szélén ül és verset ír,
Verset ír és keservesen sír.
Sír, mert szíve darabokra tört,
Csak zokog, elhagyták Őt,
Elhagyták Őt, ki szívből szeretett,
Szeretett, mégis mit tehetett?
Mit tehetett? Miért történt ez?
Az volt a baj, hogy szerelmet érez?
Szerelmet érzett és boldog volt.
Boldog volt, most félholt.
