édes méreg

2.fejezet a barátság

                              

                              Inez szemszöge

Ernesztóval sokat beszélgetünk, ez a fiú valahogy olyan más. Másnap reggel suliba menet azon gondolkoztam, hogy hogyan kéne össze haveekodni vele. Ebéd szünetben Lizával beszélgettem mikor valaki ránk köszönt. - Sziasztok- Ernesztó volt az. - Szia-köszöntem neki vigyorral az arcomon. - Le ülhet? - kérdezte. - Persze gyere csak- beszélgetünk egy keveset, hármasban és fel vetettem azt az ötletet, hogy el mehetnénk a hétvégén valahova valamit csinálni. Persze bele mentek, megbeszéltük, hogy el mehetnénk meg inni valamit beszélgetni aztán meg nézhetnénk valahol egy filmet. A mozi az nem volt jó mert egy horror filmet akartunk meg nézni de még egyikünk sem töltötte be a 18. élet évet. - Nem baj majd jövőre, majd akkor meg nézünk egy filmet okes? - Kérdezte Liza. - Rendben- mondtuk egyszerre Ernesztóval, és mind ketten el mosolyodtunk. - Mi lenne ha nálunk néznénk meg azt a filmet. - Mondja Ernesztó mosollyal az arcán. - Legyen- mondom miközben a szemébe fúrom a sajátomat. De nem sokáig tarzott örömöm mert be csengetek. Ének jön utolsó óra és mehetünk haza. Be megyünk a terembe és Liza láthatóan nagyon örül valaminek mert úgy vigyorog mint a cukorkás bácsi. - Mi bajod miért vigyorogsz? - nézek rá kerdően. - Azon, hogy mind a ketten szeretitek egymást Ernesztóval. - Mondja meg mindig vigyorogva.
- Mi??  ez nem igaz nem szeretem, pár napja ismerem csak, ez hülyeség. - mordulok rá
- vald be Inez valamiféle vonzalom van köztetek nem? - De ekkor be jön a tanár és csak annyit mondok - jó, igen van, tetszik de nem több, és szeretném ha ezt nem tudná meg, mert nem akarok véget vetni a barátságunknak. -
-Hidd el nem vetnél véget semminek, szerintem te is tetszel neki. - Az óra után mindenki haza ment én pedig egész nap azon agyaltam, hogy vajon Lizának van e igaza. Ez a hét hamar el telt és jött a várva várt hétvége. El mentünk meg ittunk egy sört és sokat beszélgettünk. Aztán el mentünk Ernesztóhoz. - Wow jó nagy házatok van. - Mondtam mosolyogva. Majd meg jelent valaki a nappaliban. - Ernesztó te vagy az? -
Kérdezte egy számomra ismeretlen alak.
Meg lepődve köszönt és mutatkozott be.
-Sziasztok a nevem Dean én vagyok Ernesztó bátyja. - Mondta mosolyogva  és kezet nyújtott.
-Szia Inez vagyok ő pedig a legjobb barátnőm Liza-
-örvendek a találkozásnak Liza- nyújtott neki is kezet perverz vigyorral a képén.
-Nem bánjátok ha egy kicsit el rabolom az öcsémet? -
-nem menjetek csak- mondtam mosolyogva
-addig nézetek körbe. - Mondta Ernesztó majd el mentek.

                         Ernesztó szemszöge

Lehet, hogy nem jó ötlet hozzánk menni főleg Dean miatt. Gondolok bele de már késő mert lassan oda érünk. Gondolat menetemből Liza szakit ki. - Ernesztó messze van még? -
-nem, lassan már ott vagyunk. -
Oda értünk és meg történt amitől féltem Dean jött elő a nappaliból az előtérbe. - Sziasztok-
köszönt és úgy nézett rám mint akit meg akar  ölni. Be mutatkozott a lányoknak és el hívott beszélgetni. Na ennek nem kellett volna meg történnie. - te normális vagy? - mondja és a falhoz lök és el kezd folytogatni. - ha rá jönnek, hogy mik vagyunk esküszöm meg öllek. - Fordítok helyzetünkön és most én nyomom a falhoz.
-De nem fognak. Csak egy filmet jöttünk meg nézni, aztán el viszem őket máshová. -
El engedem és vissza megyek a lányokhoz.
-Bocsánat, hogy várakozni kellett miattam- mondtam illedelmesen.
-Semmi baj Ernesztó. - Mondta Inez mosollyal az arcán.  - Nem bánjátok ha, én is csatlakozom? -
jött most már a nappaliba Dean.
-Nem, csatlakozz te is nyugodtan. -
Mondta Liza mosolyogva és egyre jobban pirosodva.
Dean közelebb lép hozzá és azt mondja. - Szép a mosolyod meg úgy mindened.-Sugja oda a végét alig hallhatóan és fürkészni kezdi az arcát.
- Köszönöm. - Néz Liza Dean szemébe. Inez meg mosolyogva nézi őket. Oda lépek mellé mire oda súgja nekem. - Aranyosak lennének együtt nem? -
Néz mélyen a szemembe. - Igen azok, csakhogy a bátyám nagyon rég volt már szerelmes, és nagyon rég volt egy normális kapcsolata úgyhogy a remény, hogy újra normális ember lesz az egyre halványabb. -
-Hogy érted, hogy normális ember? -
-úgy, hogy Dean régen sokkal vidámabb volt ennél és el is kezdett inni mióta szakított a volt barátnőjével, meg hasonlók de majd ezt máskor el mesélem részletesebben, ha akarod.- Mosolyogtam rá
-Jó, rendben meg beszéltük. -  Mosolygott vissza és a tekintete újra Deanre és Lizára meredt akik feltűnően jól érezték magukat egymás társaságában. Ennek nem lesz jó vége. Gondoltam magamban és közbe szóltam. - Nem akarom meg zavarni a gerle párunkat, de így, sose fogjuk meg nézni a filmet.- Deanre néztem aki szúrós tekintettel nézett felém. - Jó igazad van így sose fogjuk meg nézni azt a filmet. - A film után Dean fel vetette az ötletet, hogy vacsorázzanak nálunk a lányok. Persze egyből el fogadták az ajánlatot, így mindannyian a konyhába mentünk és főzni kezdtünk.
Hamar meg voltunk vele mert négyen csináltuk. A lányok el mentek meg teríteni  az étkezőbe én pedig kérdőre vontam Deant. - Az előbb majdnem meg öltél, mert meg hívtam őket egy filmre, ide hozzánk, most meg meg hívod őket vacsorára?
hogy megy ez Dean? - nézek rá morcosan.
-Tudod, tetszik nekem ez a lány, hosszú ideje először érzem úgy, hogy valaki fontos a számomra rajtad kívül. - Mondja, és az arcáról le olvasva, igazat is mond. - El hiszem Dean, de kérlek, ő ne végezze úgy mint az előző barátnőd rendben? - mondom én is komolyan mert ez nem játék. - rendben öcsi. De, most menjünk már biztos készen vannak. - Vacsora közben beszélgetünk kérdezték azt is, hogy Dean hány éves (22 éves) meg hasonlókat de fel merült egy kényes téma amiről nem szívesen beszéltünk, a szüleink. - Ők, már sajnos nem élnek. - nyögöm ki végül  mire a két lány el szomorodik és mindketten részvétet nyilvánítanak. - Ha nem veszitek tolakodásnak, hogyan haltak meg? - mondja Inez kicsit félve. Végül Dean nyög ki valami hülyeséget - autó balesetben. 5 éve már, annak, hogy autó balesetünk volt és mi szerencsésen meg úsztuk de sajnos a szüleiknek már nem volt ilyen szerencséje. de ez van ez az élet rendje. - Sóhajtott fel bátyám mű sajnálattal a képén. - De ha nem bánjátok váltsunk témát fájó pont ez nekem és az öcsémnek. - Mondta kerülve a témát bár, ennek értettem okát és hálát adtam istennek, hogy a lányok nem tudják az igazat.
-Hát persze váltsunk témát. - mondta Liza el kenődve. Még itt voltak 1 órát es mentek haza. Én és Dean pedig ki álltunk a teraszra 1-1 pohár bor mellet és el gondolkoztunk a múlton.