édes méreg

6.fejezet:kegyetlen valóság

Liza szemszöge

Amióta vámpír vagyok elég nehéz beilleszkednem. Nehéz emberek között lenni mert az éhség az nem múlik el. A családomban senki nem tud róla ezért nehezen tudok enni.Mindig át megyek Deanhez, hogy rendesen tudjak táplálkozni mert, nem akarok több embernek ártani. Eddig 2 embert öltem meg, eggyet akkor amikor Dean először tanított arra, hogy hogyan kell féken tartani magam. Eggyet meg akkor mikor Inez és Adél meg láttak, éppen ezért csak tasakos vért iszok. De nem elég még többet akarok és ez meg rémit.

Szerda van, már nem sok van és itt a hétvége ahh.. végre nem kell emberek közé mennem. Nagyon nehéz még itthon is alig bírok magammal nem hogy emberek között.
Ki szálltam az ágyból és el mentem zuhanyozni, majd fel öltöztem és el indultam suliba. Út közben fel hívtam Inezt, hogy találkozzunk valakinek muszáj el mondanom a titkom...

*Szia Inez figyelj csak nem tudunk találkozni? beszélni szeretnék veled.
*Szia de, találkozzunk hol vagy?
*Itt vagyok a auli közelében ide tudsz jönni?
*Igen oda megyek, szia.

10 perc múlva meg is érkezett.

-Szia Inez.- öleltem meg.
-Szia. Miről akartál velem beszélni?-
-Van egy kis gondom, és nem tudom, hogy ki segíthetne.-
-Mi a gond? talán tudok segíteni.-
-Nem ebben te nem tudsz. Az van, hogy nagyon nehéz meg állnom, hogy ne emberből egyek. Dean folyamatosan adja a vérrel teli tasakokat de nem elég, valahogy több kell.-
-Úr isten Liza.-Ölelt meg.
-Menjünk el Deanhez ő talán tud segíteni hagyjuk ki a sulit és kérjünk segítséget.-
-Nem, sajnos nem lehet nem akarom ezzel terhelni van neki épp elég baja nélkülem is.-
-És? a párod biztosan segít.-
-Azt mondtam,hogy nem. Majd meg ki találunk valamit jó? eddig nem támadtam meg senkit remélem ez után se fogok. Menjünk szépen suliba és kész.-
erősödtem,nem akartam,hogy Dean tudomást szerezzen erről az egészről.
Bele ment,így el mentünk suliba.

Már lassan a vége volt a tanításnak,nem bírom már... nagyon éhes vagyok,de miért?
más vámpír egész nap meg van vér nélkül csak én nem, mi történik velem? valami nem stimmel.

Az utolsó óráról is ki csengettek mikor elegem lett az éhségből és az egyik osztály társamat Benjamint félre hívtam.

-Szia, figyi nincs kedved sétálni egy kicsit?-
-De mehetünk, hova szeretnél?-
-Nem tudom,csak menjünk innen jó?-
-Rendben menjünk, de valami baj van? nem szoktál engem el hívni sehova.-
-Tudom, és szeretnék ezen változtatni.- Mondtam mosolyogva.
-Értem,menjünk akkor.- Mosolygott. Ahoz képest,hogy eddig nem nagyon beszéltünk jó fejnek tűnik.

A parkba mentünk, ott sétáltunk és beszélgettünk.
(Igen tudom sok az ember meg minden de ő akart ide jönni,majd valahogy meg oldom.)

Meg tudtam,hogy van egy testvére akit Ashleynek hívnak és nagyon szereti minden szabad idejét vele tölti.

-Hány éves a húgod?-
-Decemberben tölti a 6-ot.-
-Ooo.. még ilyen pici? szívesen meg ismerném.- Mondtam mosollyal az arcomon.

Most,hogy tudom,hogy van egy kis testvére nem akarom bántani mi van akkor ha nem tudok uralkodni magamon? mi van ha véletlenül meg ölöm?
nem akartam ezt tenni... nem akartam meg fosztani az élettől... a testvérétől...

De sajnos az éhség nagy úr..

1 óra múlva már nem bírtam tovább, egész nap nem ettem és már nagyon éhes voltam.
Már nem sokan voltak a parkban ezért el vittem egy kicsit távolabb az emberektől, szembe álltam vele és azt mondtam:-Ne sikíts.- Meg ígéztem, nem tehettem mást. Át öleltem majd bele haraptam.
Ettem és ettem, nem bírtam le állni,féltem, hogy meg ölöm de mar késő volt.....

Dean szemszöge

Egész nap nem láttam Lizát, elvileg suliban is volt de még nem jött át hozzám,pedig szokott. Aggódtam érte,mi van ha baja esett? vagy ha valami bajba keveredett?
Már hívtam Adélt már hívtam Ernesztót is már csak Inez van hátra. Fel kell hívnom őt. Ahogy ezen gondolkodtam már kaptam elő a telefonomat és már hívtam is.

*Szia Inez nem tudod hogy mi van Lizával? nem jelentkezik. aggódom érte.
*Szia nem tudom,hogy hol van.
*Suliban volt?
*Igen volt de.... ááááá... semmi nem fomtos.
*Dehogynem fontos ha Lizáról van szó akkor fontos.
*Jó el mondom de... nem akarta,hogy tudj erről.
*Bögd már ki mi van Lizával?
*Azt mondta hiába iszik tasakos vért nem múlik el a vér szomja.
*Tessék?? Ezt eddig miért nem mondtad?
*Azt momdta,hogy nem akarja,hogy tudj róla mert van elég bajod és nem akarja,hogy ezzel is te foglalkozz.
*De a párom és az a dolgom ha bajban van akkor segítsek neki.
*Én is ugyan ezt mondtam neki de erősödött,hogy ne szóljak neked... ne haragudj...
*Mindegy nem baj csak azt mond el,hogy most hol van.
*Nem tudom annyit láttam,higy 7.óra után ami úgy 10 perce lett vége oda ment az eggyik osztály társunkhoz és el hívta valahova.
*Uram isten ez azt jelenti,hogy a vére kell neki baszameg meg fogja ölni!
*

Úr isten... hogyan találjuk meg?
*Csak Adél segíthet.... gyere át hívd Ernesztót is én intézem Adélt
*Rendben

Le raktuk a telefont és egyből hívtam Adélt...

Meg beszéltük a dolgokat és mindenki 10 percet kapott,hogy ide erjen.

Meg is jött mindenki és Adél valami lokátor bűbájról beszélt amihez kell egy tárgy attól a személytől akit keresünk egy térkép meg vér.
Persze én azzonnal be vállaltam,hogy majd az én vérem jó lesz úgy is hamar gyógyulok.
Össze gyűjtöttük a dolgokat és el kezdte a bűbájt.
Mormolt valamit majd a tenyeremet kérte,hogy meg vághassa,aztán megint mormolt egy kicsit és a vérem a térképen el kezdett vándorolni, meg állt egy ponton és Adél fel kiáltott
-Meg van! a parkban van... menjünk.-
Amint meg hallottam,hogy hol van a gyorsaságomat ki használva meg ragattam Inezt és pár perc múlva ott is voltunk a parkban.

-Úr isten Dean meg őrültél?
miért kellett így el rángatni?- Mondta ijedtségel a hangjában.
-Bocs de most nem ez a legfontosabb.-Mondtam kissé flegmán amit utólag meg is bántam de tényleg nem ez volt a legfontosabb. El kezdtük keresni majd kis idő múlva meg is találtuk. Egy számomra ismeretlen fiú nyakán csüngőtt aki már alig állt a lábán. Valószínűleg a vérét szívta de messziről nem nagyon tudtam ki venni.
Oda szaladtunk és el rángattuk Lizát a fiútól Inez fel kiáltott nem akart hinni a szemének. -Édes istenem Benjamin!-
Benjamin holtan esett össze ki szívta Liza az összes vérét,hírtelen nem tudta mit csinálni így adtam neki a véremből.

Már Ernesztóek is meg jöttek, haza mentünk és vittük magunkkal Benjamin holt testét is én próbáltam le nyugtatni Lizát Ernesztó meg Inezt vigasztalta, Adél meg ott ült Benjamin holt teste mellett és csak nézte. Elmondása szerint az utóbbi időben nagyon jóban lettek.

El telt egy fél óra majd 1 óra is. De végül Benjamin fel ébredt... bissza jött a halálból.

Nem tudta,hogy mi történt vele.
-Mi történt velem?- Kérdezte kétségbe esve.
-Most már vámpír vagy.-
Mondta Ernesztó és közelebb sétált hozzá.
-Hogy mi vagyok? ez lehetetlen.-
-Nem lehetetlen mi is azok vagyunk.-Mondta Ernesztó majd le ült.
-Majd mi meg tanítunk,hogy hogyan élj így teljes életet.-Momdtam majd oda adtam neki a vérrel teli tasakot. - Ezt idd meg, akkor vámpír lehetsz.-
-De én nem akarok vámpír lenni!-
-Akkor meg halsz,melyik legyen? át változól vámpírrá és éled tovább az életed nem figyelj lesz gondod örökké élsz gyorleszel akár a szél szinte mindent hallasz sosem öregszel mi nem jó ebben??-Kérdeztem majd fel vontam a szemöldököm.

Bele egyezett majd ivott a vérből. Öklendezett egy keveset de végül le nyelte.
Adél csinalt neki gyűrűt,hogy ne égjen meg a napon.
Óóó... mi lesz még itt.