Basketball is my life. (KNB fanfic.)

3.rész

~Hála az égenk kicsengettek. Már azt hittem sose lesz vége ennek a napnak. Igaz egész végig a felshőkarcolón járt az eszem. És azokon a gyönyörü szemein.

Épp haza felé vettem az irányt amikor egy egész ismerős hang kiáltott utánam.

-Nissa! Nissa várj egy percet! Kiáltotta a hang.

Kagami volt. Megálltam és néztem ahogy egyre gyorsabban közeledik felém. Egy cseppet elbambultam mert azt is alig vettem észre, hogy időközbe ideért hozzám. Egy kosárlabdával a kezébe állt előttem és kicsit ílyesztően perverz fejet vágott. De ezzel sikerült kizökkenteni magam és sikeresen megszólaltam.

-Neked is szia Kagami. ~Nevettem gúnyosan~ Mit szeretnél? Kérdeztem kicsit vissza véve a nevetésböl. Ő elmososlyodott és belekezdett a mondandójába.

- A barataimmal épp kosarazunk és kéne még egy tag, hogy egyenlőek legyünk. Mondta és reménykedve nézett rám.

-Uhh hát én nem is tudom... Szabatkoztam és probáltam valami ésszerü indokot kitalálni miért nem tudok menni.

-Naaa gyere. Jó lesz! Erősködött. Én a cipőmet néztem és kicsit idegesen kezdtem birizgálni a szoknyámat.

-A hallgatás beleegyezés! Monda. Majd megragadta a csuklóm és elkezdett maga után húzni. Már nem volt visszaút.. Vagy mégis?!!

-KAGAMII! Én szoknyába vagyom!! Kiáltottam mire ő megállt és végig nézett rajtam. Mand megvakarta a tarkóját. Kicsit gondilkozott és ujra elkezdett ráncigálni a pálya felé.

-Héjj! Mondtam már, hogy .. Nem hagyta befejezni a mondatot.

-Ez nem akadály. Nevetett. Nem értettem mégis, hogy a frászba tudnék én szoknyába kosarazni franc se tudja hány fiu elött?! Már ha ugye kosaraznék még...

-Van váltás cuccom. Mosolygott. Én meg lemondóan követtem. Odaéetünk a pályához ahol négy srác toporgott türelmetlenül. Az egyikük észrevett minket és intett. Majd a többiek is felén fordultak. Mindanyian nagyon magasam voltak. De Kagami még így is kicsit kitünt közöttük.

-Meghoztam! Kiáltotta mire az összes srác izgatottan kezdett vigyorogni. A felhőkarcoló odavezetett a táskájához a kezembe nyomott pár ruhát és az öltözők felé meredt. Én gyilkos pillantásokat vetettem rá mire ő csak nevetett. Felvettem Kagami ruháit amik hát enyhén szólva nagyok voltak rám... A póló a térdemet súrolta és a nagdrágot hatszor kellett megkötnöm, hogy ne csússzon le a derekamrol. A pályán már mindenki engem várt. Megszeppenés nélkül ösze vont szemöldökkel álltam meg mellettük.

-Azta. Jobban áll neked ez a póló mint nekem. Hüledezett a felhőkarcoló. Én meg gúnyosan nevettem el magam.

-Na akkor kezdhetjük? Kérdezte az egyis srác. És közelebb lépet hozzám.

-Hyuga! Elöb be kéne mutatkozi a kisasszonynak. Szólalt meg még egy.

-De... Lehet nem ártana. Az én nevem Hyuga. Örülök a találkozásnak. Köszöntött a barna hajú szemuveges srác.

-Én Koga vagyok. Vigyorgott és teljes extázisba esett amikor bólintottam és eleresztettem egy kedves mosolyt felé. A nagy örömködést egy kb. Kagami magasságú sötétebb bőrű fiú törte meg. A vállánál fogva kicsit arrébb tolta Koga-t és elém lépett. Kicsit hátráltam mert úgy nézett rám mintha megöltem volna a kutyáját. A mögöttem álló Kagami a vállamra tette a kezét és biztatóan elmosolyodott. ~Na kösz ezzel nem segít... Mindjárt megöl itt ez a srác és még azt várják jó képet is vágjak hozzá~ Pár másodperc után elnevette magát a gyilkosom.

-Neharagudj nem akrtalak megíjeszteni. Szólt kedvesen és az eddig gyilkos tekintetet felváltotta egy öt éves kisfiu arca.

-A nevem Aomine.

-Nem nem íjedtem meg... Csak.. Bele vágtak a mondatomba.

-Nyugi nem kell szégyelni. Aominerol és Kagamirol elsőre mindig azt hiszik, hogy valami perverz állatok. Mondta a még számomra ismeretlen szőke alak. Az arcomba hajolt és tovább folytatta.

-Persze én mindig meggyőzök mindenkit, hogy a légynek sem tudnának ártani. Nevetett. Majd jobb kezével feljebb emelte az állam és mint valami szar romantikus filmbe oda suttogta a nevét.~Kise~. -Hmm Kise... Bizosan nem rád szokták mondani a perverzet. Nevettem gúnyosan és egy határozott rugáss a hasába hátrálásra kényszerítettem. Ő a rugás helyére nyúlt és fájlalta azt.

-Ahh te szadistaa. Nyöszörögte. -Engem nem szoktak elutasítani a lányok. És mint egy leeresztett lufi a földre rogyott. Először mindenki tátott szájal bámult (mert tényleg ritka ha egy lány nem olvad el ha Kise rá néz) majd elkezdtek sírva röhögni. Kagami maga felé fordított és könnyevek küszködve megveregette a vállam. És azt nyögte ki hog - Szép volt Nissa. Majd folytatta a röhögést. Miután mindenki abbahagyta én is bemutatkoztam neki.