Basketball is my life. (KNB fanfic.)

22.Rész

**Pár nappal később.**

Reggel nehezen ébredtem, amit a mázsás súly a hasamon nem igazán tett kellemesebbé... Eleinte azt se tudtam hol vagyok de amint ráeszméltem, hogy a felhőkarcolónál aludtam és ő a súly rajtam azonnal jobb kedvem lett. 

Jelenleg úgy nézünk ki, hogy ő a lábam között fekszik a *hasamon* én meg félig ülve támasztom a kanapé karfáját. Nem igazán kényelmes szóval valahogy le kéne rúgnom magamról ezt a drágát...  Ám mielőtt cselekedhettem volna megrezzent az este alatt földre dobott telefonom. Nagy nehezen fölvettem és megnéztem az üzenetet. 

Aomine ~ Nissa ma kosár 3kor a szokott helyen?

~ Felőlem mehetünk. Amúgy igen neked is jó reggelt.

Aomine ~ Nem tudom mit csináltatok Kagamival az éjjel de nagyon kifáradhattatok mert csak úgy jelzem.. 11.30 van! 

~ He He He.. Rohadj el..

Na igen még csak most eszméltem fel, hogy tényleg annyi idő van és ezzel csak egy probléma volt.. Az, hogy ma nyomi családi ebéden kellet volna részt vennem a szép szeművel szóval eléggé késésbe vagyunk ahogy így elnézem magunkat.. Gyorsan írtam anyának egy üzenetet, hogy picit lehet késünk amire egy "Mert még fel se keltetek ugye?" kérdéssel válaszolt. Na igen ez én anyukám.. De azért kikötötte, hogy siessünk mert elhül a kaja, szóval ezaaz Nissa lépjünk akcióbaaa.

-BAKAGAMIIII! Jó reggelt. Kiabáltam a fülébe. Erre ő ijedten felkapta a fejét és morcos arccal meredt rám. Morgott egyet majd erősebben kezdett szorítani.
-Kagamiiii kelj feeel!
-Nem akarok.
-Na aztán az engem mióta érdekel? Kérdeztem felvont szemöldökkel. Erre ő nem válaszolt de én intézkedtem. Fogtam magam és jól belecsíptem az oldalába. Hatalmas koppanással ért a padlóra, és egy igazán előnyös káromkodással egybekötve kezdte fájlalni oldalát.
-Jajj Nissa én is szeretlek... Nyöszörögte fájdalmasan.
-Tudom mondtam és egy puszit nyomtam az arcára, amivel ő nem igazán elégedett meg így kezemnél fogva magára rántott és egy csókba hívta ajkaim. (Na ez elég nyálasra sikeredett..😅) Ezek után ülő helyzetbe tornáztam magam és bejelentettem, hogy családi ebéd amit mit ne mondjak a vártnál jobban fogadott, bár szerepet játszott ebbe az is, hogy már egyszer közöltem vele de sebaaaj.
~Egy jó húsz perces késéssel be is estünk hozzánk amit drága családon nevetve nézett végig. Amint ott le tudtunk mindent futottunk ki a kosárpályára ahol már az egész csapat várt ránk.~

Nagyban játszottunk amikor Kagaminak megszólalt a telefonja aminek a letétele után kicsit sokkos állapotba kerülve jött vissza játszani. Nem értettem mi is történt de nem tulajdonítottak neki különösebben nagy figyelmet. Ám pár nappal később ezt rettenetesen meg is bántam..

Naa emberek sajnálom ebben a részben nem igazán történt semmi de kellett ilyen is. Na de innentől már próbálom minél kevesebb ideig húzni a leg végét szóval beindulnak az események🙏🙏