Basketball is my life. (KNB fanfic.)

10. Rész

Naa emberek bocsi, hogy egy ideje nem volt rész csak hát egy picit elfelejtettem felrakni.. (Ezazz Kyousuke szép volt..) De most itt van! Boldogság! 

Jó olvasást =) 

Tanítás után a tornaterem előtt toporogtam. Még jóval az edzés előtt. Mert Kagami azt mondta, hogy itt várjam.

Végre valahára megérkezett, de nem egyedül. Az edzőjével az oldalán sétált felém.

-Szia biztosan te vagy Nissa. A "zseni". Mondta. Majd elnevette magát.

Egy olyan erős harmincasra tippelném a férfit de lehet idősebb. Az alapból barna hajába már itt, ott megjelentek ősz hajszálak. És szeme alatt már látni lehetett pár apró ráncot.

-Igen én voltnék. Válaszoltam.

-Kagami nagyon nagy dolgokat mondott rólad. És ezeket a mai edzésen le is teszteljük.

-Öhm pontosan milyen dolgokat? Kérdeztem kicsit megszeppenve. A felhőkarcoló elmosolyodott majd szó nélkül tovább állt. Kérdőn néztem az edzőre aki semmitmondóan vállat vont.

-Itt van a lány öltöző kulcsa. Ezt a kezembe nyomta aztán folytatta.

-Öltözz át és gyere a terembe. Mondta. Én bólintottam majd célba vettem az öltözőt.

Mire vissza értem már kb az egész csapat ott volt és rám vártak.

-Nos srácok. A mai edzést meccsezéssel fogjuk tölteni. Mert fel szeretnénk felmérni valakineeek a képességeit. Biccentett a fejével felém aztán folytatta.

-Lehetőleg majd ne törjétek össze. Mondta gúnyosan. 

-Ohm bocsánat dee neki nem a lány csapathoz kellet volna mennie? Mármint engem nem zavar, hogy itt vagy. Szólt oda nekem.

-Dee .. Kezdte volna csakhogy az edző megelőzte.

-Kagamit kérdezd ő mondta, hogy nagyon muszáj adnom neki egy esélyt.

A srác bólintott és elkezdte keresgélni a felhőkarcolót.

Nagy valószínűségbe amúgy örültek nekem mert ma legalább nem az edzésterv szerinti erősítést kellett csinálniuk. Hanem játszhattak.

Elosztották a csapatokat. Ezt követően elkezdődött a meccs. Egy ideig nem nagyon aktivizáltam magam de aztán belerázódtam. Nagyjából egyenlő félként voltam fent pár sráccal de azért voltak olyanok akikhez ha nagyon akartam se érhettem volna fel. Néha  Ukai~így hívják az edzőt~ csak tátott szájal bámult amin a szép szemű meg Hyugáék csak nevettek. ~Itt van előttem, a leg ésszerűbb egy jobbra csel lenne de.. Nem, balra fog.~ majd egy laza de hirtelen mozdulattal megszereztem a labdát amit át adtam az egyik csapattársamnak. Tovább adta Hyugának aki egy remek hárompontossal zárta volnaaa... A támadást de a labda Kagami kezébe ütközött. Aki kihívóan mosolygott majd felém indult mint valami tank. ~Elég viccesen nézhetett ki. Egy felhőkarcoló fiú fut hatvannal egy kis törékeny lány felé.~ Már  mindenki fogta a fejét, hogy na most fogok meghalni többek között én is de ezt persze nem mutattam ki. Okom is volt rá, hogy parázzak s ez a félelmem be is következett. A szép szemű azt hitte majd elugrok előle de én nem tettem és hát.. Kicsit nekem rohant... Próbáltam megtámasztani magunkat de mégis mi vagyok én? Csak egy lány persze, hogy nem bírom el Kagamit.. Na de visszatérve az eredetihez "kicsit" elvágódtunk a terem közepén. Mindenki kiröhögött minket de azért volt aki elismerő pillantásokat küldött felém mert hát mégis megálltam a felhőkarcoló előtt és nem ugrottam félre. Sőt kisebb nagyobb sikerrel meg is tudtam állítani..  Az egyik elismerő pillantás Ukai-é volt. Aki ezen a ponton döntött úgy, hogy maradhatok a csapatba.