26

1.3K 35 3
                                    


Az éjszaka közepén ébredek meg. Apuci mellettem békésen alszik, ami az arcomra egy hatalmas mosolyt varázsol. Mielőtt kikelek az ágyból egy puszit nyomok puha arcára. Egyszerűen nem tudok betelni a látványával annyira tökéletes. A világ legszerencsésebb emberének érzem magam. Mielőtt még a nyálam is kicsordulna kimászok az ágyból, magamra kapok egy bugyi és Harry pólóját, majd lemegyek a konyhába. Nem tudom miért,de borzasztóan éhes lettem. A konyhába érve felkapcsolom a villanyt majd a hűtőszekrényhez botorkálok és kinyitom azt. Szerencsémre rengeteg kaja van a hűtőbe, így kedvemre válogathatok. A hűtőből végül csak egy joghurtot veszek ki amit elfogyasztok, utána egy zacskó csipszet veszek magamhoz és azt majszolgatva indulok vissza az emeletre. Próbálok minél halkabban közlekedni, hogy apucit ne keltsem fel. Hirtelen kicsapódik előttem a szoba ajtaja így egy kicsit megugrok. Harry idegesen vágtat ki rajta. Amint észrevesz egy kicsit megnyugszik és megszólal. 

-Jézusom baba nagyon megijesztettél.-ölel magához.

-Csak éhes lettem és lementem a konyhába ennivalóért.-olyan kiskutya szemekkel nézek rá ami csak lehetséges. 

-Jól van, de legközelebb szólj, gyere vissza aludjunk.-fogja meg a derekam. 

-Nem akartalak felkelteni olyan aranyosan aludtál.-mikor felfogom a szavak jelentését amik elhagyták számat egyből elpirulok. 

-Igen?-mosolya nagyon kacér.

-Jó éjszakát.-próbálom terelni a szót, sőt annyira álmos is vagyok, hogy mindjárt elalszok.

-Ezt holnap megbeszéljük.-ez volt az utolsó mondat amit hallottam, mielőtt még elaludtam.

-

Borzasztó fáradtnak érzem magam így a felkelés is nagyon nehéznek bizonyul, ráadásul nagyon kényelmesen is fekszem. Ahogy magam mellé pillantok szomorúan veszem tudomásul, hogy apuci nincs mellettem. Vajon mit csinálhat? Egyből felmerül bennem a kérdés. Nagy nehezen sikerül kimásznom az ágyból. A tőlem telhető leggyorsabban készülök el és indulok le a konyhába, hogy végre megcsókolhassam életem szerelmét. A konyhába érve azzal a ténnyel kell szembesülnöm, hogy apuci bizony nincs itt. A konyhapulthoz közeledve egy papírt pillantok meg. Gyorsan odaszaladok és megnézem mi az. Ahogy elkezdem olvasni a levél sorait egyből elfog a keserves sírás. 

"Drága babám!

Nagyon szépen köszönöm neked az együtt töltött időt. Köszönöm, hogy tegnap egy csodás éjszakát éltünk át. Nem is tudom, hogy mi lett volna velem, ha nem írok rád. Egy nagyon csodálatos és különleges személy vagy. Sajnálom, hogy így kell, hogy véget érjen ami köztünk történt. Remélem ezután is boldog életed lesz és találsz valakit aki teljes szívéből szeret úgy, mint én téged. Csak, hogy tudd nagyon szeretlek és mindig is szeretni foglak.

Szeretettel a te apucid, Harry Styles."

Unknown number •H.S.• /Befejezett/Donde viven las historias. Descúbrelo ahora