Unknown number •H.S.• /Befejezett/

27

Megsemmisülve ülök a konyhapultnál kezemben szorongatva a levelet. Hirtelen fel sem fogom, hogy mi is történt. Újra átfutok szemeimmel a sorok fölött hátha csak álmodok, de sajnos nem. Szóval csak egy játékszer voltam számára. Megbaszott és elhagyott. Még hogy szeret és sosem fog elfelejteni. Mondjuk nem tudom mit is vártam igazán, hogy ő és én valaha egy normális párt alkotunk majd. Ő egy felnőtt férfi aki semmit nem akar ilyen kislányoktól, mint én. Az is bizonyítja, hogy egy évvel ezelőtt beadott egy leány iskolába, most pedig lefeküdtünk és elhagyott. Hát ez lennék én Kimberly Brooks egy világi szerencsétlen. Nekem nincs senkim, Patriciaval pedig megszakadt a kapcsolatom, mikor bekerültem abba az iskolába. Nem tudom, hogyha most ráírnék mit reagálna, de szükségem van rá. Felsiettem az emeletre ahogy csak bírtam és a telefonomba megkerestem Patricia nevét, majd rá is írtam.

Az üzengetés befejeztével egy picit jobb kedvem lett, hogy Patricia nem felejtett el engem és segíteni akar. Ő a legjobb ember akivel valaha találkoztam.

Fél nyolc van szóval a találkozóig még van másfél órám. Felrohanok az emeletre, onnan pedig be a szobámba. A szekrényem előtt állva azon töprengek mit is vegyek fel, mikor tudatosul bennem, hogy Harry nincs itt, hogy segítsen. Újra elkap a sírhatnék így könnyek közepette kikapok pár egyszerű ruhát és bevonulok a fürdőbe. Egy fél óra múlva frissen jövök ki a kis helyiségből. Mivel még rengeteg időm van és magamat ismerve tuti bőgni fogok próbálom elterelni a figyelmemet. Végső elkeseredettségemben egy doboz fagyival elkezdek egy romantikus filmet. Annyira nem szeretem ezt a típust, de most a gondolataimba temetkezésnél minden jobb.

Szerencsére a film lekötötte a figyelmemet és már csak azt veszem észre, hogy a fagyim elfogyott. Az órára pillantva realizálom, hogy késésben vagyok és jobb ha igyekszem. A lehető leggyorsabban kapcsolom ki a gépem és rohanok az előszobába. Az utcára kilépve megcsap a kellemes időjárás ami egy picike mosolyt csal ajkaimra. Hiába késésbe vagyok, de egyszerűen annyira leköt a természet amit egy jó ideje már nem láttam, hogy lelassítom lépteimet. Öt perccel kilenc után lépek be a kávézó ajtaján, ahonnan egyből kiszúrom Patriciat. Eléggé megváltozott. Nagy gomboccal a torkomban indulok meg felé míg végül odaérek.

-Szia Kim.-emeli fel tekintetét a telefonjából és néz rám.
-Szia Patricia.-nyelek egy nagyot és félénken elmosolyodom.
-Ülj csak le még rengeteg megbeszélnivalónk van.-int a vele szembe lévő szék felé.
-Igen ezt én is így gondolom.-szedem össze bátorságom, hogy végre elmondhassam a teljes igazsagot...