Ha A Bosszúállók Gyerekek Lennének...

Célzás: Tökéletes!

- Mondd, kicsim, miért dobtad meg Rhodeyt azzal a lapáttal? Tudod, nagyon fájt neki! - kérdezem szigorúan a kisfiamat, Clintet, miközben leguggoltam elé.
- Ott volt egy darázs a fülén. Nem akartam, hogy megcsípje, mert akkor nagyon hisztizett volna, és Rhodey nagyon idegesítően hisztizik, ezért gondoltam, le kell ütnöm a bogarat - kezdte először lassan, de a nagyrészét elhadarta, így kissé nehezebb volt megérteni a mondandóját, de ezt már megszokhattam.
- Biztosan elrepült az a darázs. Ilyen erővel el is hessegethetted volna - mondtam felvont szemöldökkel.
- Én sosem tévesztek - mondta durcásan, majd bevonult a szobájába.
Sóhajtva felálltam, majd elindultam vissza az udvarra, ahol a többi gyerek, Tony, Natasha, Steve és Bucky játszottak a homokozóban, míg Rhodey a homokozó mellett ücsörgött.
- Mutasd Rhodey, hol talált el Clint? - kértem meg a kissrácot, aki odállt elém és a bal fülére mutatott.
- Itt.
Leguggoltam, megnéztem a fülét, és ahova mutatott, volt egy sötét foltocska, amit egész könnyedén le tudtam törölni. Biztosan koszos volt a lapát.
Ám amikor már álltam volna fel, észrevettem valamit a kis lapáton, amivel mindig Clint játszik. Amikor felvettem, megnéztem az elejét, és nagyon meglepődtem azon, amit láttam.
A darázs félig-meddig szétnyomódott teste volt a lapát elején.
Bevillant, mit is mondott előbb Clint:

Én sosem tévesztek.

Rájöttem, hogy ez tényleg igaz, nem most bizonyította be először.
Elmélkedés közben bementen a házba, és megálltam a fiam ajtaja előtt.
Alig hat éves létére másfél méterről telibe talált egy apró darazsat egy lapáttal.
- Clint Barton, te igazi sasszem vagy! - mondtam hangosan.
- Tévedés! Én Sólyomszem vagyok! - kiabált ki a fiúcska a szobájából.