Ha A Bosszúállók Gyerekek Lennének...

Tornyok

Tony és Pepper épp a fiú szobájában játszottak, a legóból egy tornyot építettek, aminek a tetejére foszforeszkálós kis kockákból a Stark szó volt kirakva.
Tony épp az utolsó tetőelemet tette fel a kis épületre, majd mikor sikerült, óvatosan elengedte, nehogy fellökje, vagy egyéb más módon tönkretegye.
- Készen állsz Pepper? - kérdezte a kis zseni a lányt.
- Persze - bólintott a lányka, majd nekiállt a szokásos tesztnek, amivel azt figyelték, hogy elég stabilan áll-e az építményük. Elkezdte óvatosan böködni és picikét lökdösni, de szerencséjükre kivételesen állva maradt az épület.
- Sikerült! Megcsináltuk! - örvendezett a lány, a két kis hajfonata csak úgy pattogott az ugrándozás közben.
- Az érdem tizenkét százaléka a tiéd - bólintott komolyan a fiú. Az apja, aki nem mellesleg híres feltaláló, pont tegnap magyarázta el a két kicsinek a százalékokat, és Tony azóta rengeteg dologra mond százalékokat, persze legtöbbször eléggé eltúlozva. Természetesen most is túlzott, hiszen a lány rengeteget segített, legalább huszadjára kezdték el ezt a tornyot, amit a fiú annyira akart.
- Miért csak tizenkét százalék? Hisz egy csomót segítettem! - kapta fel a vizet Pepper.
- Na jó! Mondjunk tizenötöt, ha annyira kevés neked a tizenkettő - forgatta a szemét a fiú, majd mikor meglátta a lány csúnya tekintetét, kissé félve megkérdezte - Ezt csúnyán visszakapom, ugye?
A lány bólintott, majd leült a szőnyegre és a Stark feliratot kezdte nézni összehúzott szemmel.
- A következőre majd azt írjuk, hogy Potts - próbálta felvidítani Tony a barátját, ami némileg sikerült is.
- De azt majd nálunk, hadd lássa az összes gyerek, aki nálunk jár! - mosolyodott el Pepper.
- Rendben, akkor majd átmegyünk hozzátok, és összerakjuk! - vigyorodott el szélesen a kisfiú. Szeretett átmenni a lányhoz, mert olyankor Pepper anyukája mindig az ő kedvenc sütijét csinálta, na meg a lánynak volt egy nagyon aranyos kis kutyusa, aki mindig összenyalogatta az arcukat.
- Kicsim! - kukkantott be az ajtón Tony anyukája - Phil hív téged, azt mondja, nagyon fontos!
- Mondd meg neki, hogy még nem érek rá, jöjjön később! - mondta unottan a srác.
- Sajnos nem lehet - állt odébb az ajtóból a nő, aki mögül előbukkant egy elegáns, sötét ruhás kiskrapek.
- Coulson, mondtam, hogy csütörtökön hat körül érek csak rá - mordult rá dühösen a kicsi zseni a másik srácra.
- Sajnálom, de ez mint mondtam sürgős. A parkról van szó.
- Mi van a parkkal? - kérdezte hirtelen kiegyenesedve Tony. A park az ő területük volt, a többi barátjával mindig oda jártak játszani, közösen őrizték és figyeltek, hogy a többi idegen gyereknek ne legyen semmi baja.
- Egy Loki nevű fekete hajú fiú akar lenni a góré, Nickkel is összeveszett, és Natashának és Stevenek jól jönne egy kis segítség.
- Most csodálkozzak, hogy még ezt sem tudják elintézni nélkülem? - sóhajtott drámaian a kis Tony.
- Valahogy sikerült maga mellé állítania Clintet, szóval ne. Azt ajánlom siess!
- De mi Pepperrel... - kezdte volna a fiúcska, de a lány félbeszakította.
- Menj csak, a torony ráér még egy kicsit! Védd meg a parkot! - biztatta a lány. Nagyon büszke volt a barátjára a park védelme miatt.
- De azt hittem, játszani fogunk! - nézett rá szinte kétségbeesve a zsenipalánta.
- Tizenkét százalékban megvolt - vigyorodott el ördögien a lány.
- Ez gonosz volt! - tette a szívére a kezét Tony, sértettséget tettetve.
- Na menj csak, majd utána folytatjuk! - noszogatta tovább Pepper.
- Na jó! Csak hogy tudd: sietek! - jelentette ki a fiú, majd nyomott egy puszit a lány arcára. Kifele menet megkérdezte Philt - És mit kell tudni erről a Loki nevű gyerekről?