A száz éves szűz és a makacs playboy

A reggeli fény ismerősen köszönt, hatalmas forró tenyérként simul meztelen karomra és szinte elvakít, ezért arcom belefúrom a párnámba. Állítólag az itteni naplementék a legszebbek a világon, ám ezzel a napkelték sincsenek másképp, így már-már sajnálom, hogy a javáról lemaradtam, bármilyen kellemesen is töltöttem ezidáig az időm. Mögöttem mozgás támad, Nat lassan felém csúszik, ujjai végigcirógatnak vállamon, majd haja megcsiklandozza a fülemet, nyakamban pedig puha csók landol. Félig felé fordulok, szőke fürtjein aranylón táncol a napfény, kék szemei élénken tükrözik vissza szőrös arcképem, ajkai mosolyra húzódnak, s újabb csókot kapok tőle, ezúttal az arcomra. Idillikusan indul a mai napunk is, teljesen szembefordulok vele, és míg belesimogat a hajamba, én gyengéden végigsimítok a karján. Lassan három hónapja fekszik és kel mellettem, mégsem szoktam még hozzá, ezért menekülőre fogom a mosdó felé iramodva, mielőtt megint csókolóznánk. Hallom a nő halk kuncogását az ajtó becsukódása előtt, ám mire visszatérek, csak a fekhelyen heverő második takaró árulkodik arról, hogy nem egyedül töltöttem az éjszakát. Farmernadrágba és pólóba bújok, ekkor megszólal a telefonom, melynek headsetét a fülembe dugom, hogy fogadjam a hívást.

- Rájöttem a megoldásra, hamarosan kész vagyunk! - újságolja lelkesen Shuri, nekem pedig hatalmasat dobban a szívem a hír hallatán. - Gondoltam, örülnél, ha együtt reggelizhetnétek.

- Az... az csodás volna - mondom alig találva a hangom, hiszen bár erre a pillanatra vártam másfél éve, akkora boldogság önt el, melyre bizonyára nem lehetett volna felkészülni. - Hamarosan ott vagyok - búcsúzom sietve a lánytól. Sietősen hagyom el a lakásomat, motorra pattanok, így alig negyed órára van szükségem, hogy a lány laboratóriumába érhessek. Szinte kisfiús izgalommal várom, hogy beengedjenek, mintha épp a télapót akarnám meglesni, azonban Bucky ismerős pillantása elsöpri ezt, a tekintetünk találkozásával egyidőben elérzékenyülök, és csak az tudja megakadályozni, hogy hülyén viselkedjek, hogy a helyiség közepén átöleljük egymást.

- Hát ezt is megéltük - mondja még kissé rekedten, mire némileg erősebben szorítom magamhoz.

- Tudtam, hogy így lesz - jelentem ki. Néhány pillanatra elmerülök a helyzetben, kiélvezem vállgödre menedékét, sajátos, noha jelenleg kissé fagyottas illatát, mígnem valaki megkocogtatja a vállam.

- Mehettek - neveti Shuri.

- T'Challa nem akarja majd látni? - kérdezem tőle, miközben kibontakozunk egymás karjaiból.

- Nem szaladsz el, igaz? - kérdez vissza játékosan Buckyra pillantva.

- Dehogy.

Annyiszor álmodtam erről a pillanatról és annyiféleképp folytatódott ez a jelenet, hogy hirtelen azt sem tudom, mihez kezdjünk, menjünk máris reggelizni az itteni étkezőbe, vagy pedig motorozzunk át hozzám ugyanezért. Még odamegyek hálálkodni a lányhoz, mielőtt kimegy végleg a fejemből, ám alighogy megfogom a kezét és hozzákezdenék, távolról nyugtalanító zörgés üti meg a fülünket.

- Ez mi? - kérdezem tőle komolyan, immár hátrahagyva a meghitt érzéseket.

- Azt hiszem, kezd magához térni - válaszol aggódó pillantással hátrafordítva fejét Shuri.

- Ki? - faggatja immár barátom is, de már mindketten a hang irányába kezdünk lépdelni a megszokott összhangban.

- Remélem, nem áll neki tombolni... - suttogja követve minket.

- Elbánunk vele - biztosítja erről fémkezét látványosan ökölbe szorítva Bucky.

- Simán levágja a karod - osztja meg velünk aggodalma forrását a lány, ám mire odaérünk a kapszulához, melyben egy férfi fekszik, csend lesz. Ránézésre nincs benne semmi különös, a haja barna, az arca férfias, két oldalt nagyobbra nőtt szakállat visel, a teste izmos, azonban az életjeleit kivetítő monitoron megakad a pillantásom.