Looks that kill (Kenny Ackerman x Uri Reiss)

Harmadik rész

Uri fáradtan nyúlt el az összevissza gyűrt lepedőjű ágyon; aztán lágyan elmosolyodott, amikor egy érdes tenyért lassan, cirógatóan simított végig a hátán, egészen a nyakáig.

Lassan két hónap telt el azóta, hogy kijelentette Kenny Ackermannak: szeretné, ha megpróbálnák együtt, amire a szürke szemű férfi is végül rábólintott. Igaz, habozott előtte és kifogásokkal jött, de Urit nem tudta megingatni; az ő legnagyobb aggályát egyik sem volt képes felülmúlni, és amit továbbra is homály fedett, mert nem tudta rávenni magát, hogy elmondja Kennynek.

Azóta, mondhatni, egy pár voltak, más szóval élve szeretők; bár Kenny mindig pofákat vágott ezekre a titulusokra - ő nem szerette nevén nevezni az ennyire bensőséges dolgokat; a szőke hajú titokban ezen jót somolygott. Egészen aranyosnak találta, hogy ez a jól megtermett, nyers férfi mennyire zavarba tudott jönni, ha érzésekről volt szó, egy ízben pedig, mikor az utcán sétálva megfogta a kezét, esküdni mert volna rá, hogy egy alig látható, vörös folt jelent meg az arcán.

Bármennyire is ragaszkodott ahhoz kezdetben, hogy neki nem mennek a tartós viszonyok, sose élt ilyenekkel, és amúgy is csak megbántaná őt, Kenny Ackerman nagyon is figyelmes és gyengéd szeretőnek bizonyult; komolyan törődött Urival, mindig odafigyelt rá és meghallgatta, ha a szőke úgy érezte, ki kell valakinek öntenie a szívét. Szerette őt - még ha ezidáig ezt sosem mondta ki így, Uri anélkül is tudta.

Mikor oldalra fordította a fejét, a másik szürke szempárjával találkozott; Kenny finoman felhúzta vékony szemöldökét, majd elvigyorodott.

- Ennyitől ki is dőltél? Borzalmas az állóképességed.

- Hallgass! - mormogta erre, belefúrva a párnájába az arcát. - Nem lehet mindenkinek olyan lenyűgöző energiája, mint neked.. Egyébként is, hosszú és fárasztó napom volt.

- Persze, mindig csak a kifogások..

Uri erre már nem felelt, csak halkan fújtatott egyet; Kenny ezen jót nevetett, majd a karjánál fogva magához húzta a még mindig kicsit durcás képű szőkét.

- Tudod, hogy csak ugratlak, angyalka, ne truccolj!

- Mikor unod meg ezt a megszólítást? - forgatta meg a szemét Uri, de hagyta, hogy a másik a mellkasára vonja és a nyakát cirógassa. Nagyon kellemes érzés volt; a szőke halkan felsóhajtott, majd befészkelte magát a férfi karjai közé.

- Ez már rajtad ragadt egy életre.

Egy életre... De vajon milyen hosszú lesz az az élet?

Erre a gondolatra egészen elkámpicsorodott; egyre többször jutott ez eszébe, ahogyan az is, hogy őszintének kéne lennie a másikhoz és mindent bevallani, mégse tudta rábírni magát arra, hogy megtegye. Eleinte azért nem, mert ő maga sem volt biztos abban, mennyire lesz tartós a viszonyuk, mostanra pedig, mikor már kezdtek komolyodni a dolgok, az attól való félelem tartotta vissza, hogy elveszítheti Kennyt.

Arra eszmélt fel, hogy a másik ujjai végigsiklanak az arcán.

- Mi az, elaludtál?

- Hm? Ja, nem.

- Nagyon elcsendesedtél.

- Csak elgondolkodtam.. Igaz, már akartam kérdezni tőled: most, hogy már lassan két közös hónap van a hátunk mögött, milyen érzés párkapcsolatban lenni? - vetette fel hirtelen, részben azért is, hogy elterelje a gondolatait. Tudta, nem csinálhatja ezt örökké, de jelen pillanatban még nem állt készen arra, hogy színt valljon.