A kor csak egy szám |BEFEJEZETT|

4. rész

Közben össze akad tekintetünk. Vele, Seungcheol-al....El kezd mosolyogni, erre pedíg Jeonghan megszólal.

-Végeztél?-kezd el mosolyogni

-Ja!-mondom kicsit bunkón

Lemegyek és próbálok úgy menni, hogy ne látszódjon, hogy félek. Akár mit csinálhatnak, itt vagyok nekik, és rajtunk kívül senki más nincs itt. Végül is ki lenne itt!? Az erdőben? Kezek eléggé félni, így hozzá bújok Jeonghan-hoz. Ő ezt azonnal le veszi, és áttkarol. Közelebb húz magához, így tudatja barátaival, hogy én az övé vagyok. Így kezdek megnyugodni, hisz vele biztonságban érzem magam.

-Jajj tényleg....elméletben már a feleségem vagy, de még nem jutottam el oda, hogy hivatalosan is az legyél.!-letérdel- Tehát most egy olyan kérdés t teszek fel, amire egy válaszod lehet! -kezd el kucogni, és elővesz egy dobozt, maj felnyitja és egy gyönyörű gyűrű helyezkedik el benne - Tehát...lennél a feleségem?

-Háátt....nem is tudom! Hát persze! -ugrok a nyakába, ő pedíg az ujjamra húzza a gyűrűt

Igaz, amikor kicsi voltam, nem így képzeltem el. Főleg nem úgy, hogy mind ezt kényszerből kell megtennem. De kezdek megbarátkozni a gondoltattam. Rájöttem hogy Jeonghan nem olyan fiú. Igazából nagyon rendes. Csak a barátai nem igazán jönnek be nekem, ezek után... De nem ő hozzájuk kell hozzá mennem! Hála!

-Figyelj..nem lenne negy baj, ha ma a fiúk itt aludnának? - néz rám boci szemekkel

-Háát....nem.... - forgatom meg szemeimet - De most gyere velem! - ráncigálom el

-Mit szeretnél?

-Csak az, hogy azzal te is tisztában vagy hogy nem szimpatikusak nekem a barátaid, és hogy az a viselkedés amit mutattak, nagyon nem jó az én szemszögemből! És most itt vagyok egyedül! Az erdőben! Akár mit csinálhatnak!

-Nem vagy egyedül! Itt vagyok! Az én jelenlétemben biztos hogy nem fognak bántani! Gyere menjünk vissza!

Mikor visszamentünk nekiálltunk beszélgetni, hogy hova menjünk ebédelni. A közeli kínainál döntöttünk, hisz azt mindenki szereti. Éppen tavaszi tekercsemet majszoltam, mikor Seungcheol megszólalt.

-Hiányolnak a fiúk suliban. - kezd el kuncogni - Mi is! - néz a szemembe

-Szar ügy! - vetek rá egy szúrós tekintetet majd fojtatom ételem elfogyasztását

Nem nagyon beszélgettünk a továbbiakban. Mikor haza értem, úgy gondoltam, muszály sétálnom egyet így neki vágtam az erdőnek. Kb. egy óra barangolás után, kezdetem érezni, hogy nem vagyok egyedül. Éreztem hogy követnek így elkezdtem kicsit sietni, de ez mind hiába. Mire észbe kapok már Seungcheol áll velem szembe.

-Mit csinálsz te itt? - kérdezi szokásos arckifejezésével

-Ezt én is kérdezhetém! - ez után a mondat után megragadja a csuklóm

-Nem neveltek meg téged? Kérdére nem illik kérdéssel válaszolni! Egyépként meg semmi közöd hozzá! - szorítja meg jobban kezem

-Mit csinálsz? Nem azt mondta Jeonghan hyung hogy ne nyúlj hozzá? - tűnik fel egy fiú a semmiből, ekkor elengedi csuklóm

-Én nem is nyúltam hozzá! - játsza el a jó fiút

-Akkor ez mi? - emeli fel csuklóm - Gyere - húz magával a fiú

Percekig csak nézem megmentőmet, nagyon hálás vagyok, hogy pont itt volt ő is.

-Köszi... - nyögöm ki

-Semmiség! Egyépként a nevem Seungkwan! - kezd el barátságosan mosolyogni - Te pedíg Bom. Ugye?

-Igen

-Örvendek! Viszont nem akarok ünnep rontó lenni, de sietnünk kéne. Jeonghan hyung filmezni szeretne, és mivel eltüntetek, ezét mondta hogy menjek utánatok. Gondolta hogy baj lesz. És tessék most itt vagyok. S.Coups hyung pedíg a franc tudja hol!

-Ki az az S.Coups?

-Ja, lehet így ismerősebb hogy Seungcheol!

-Jaa....

Szaporábban kezdtük el szedni a lépteinket. Hisz Jeonghan biztos nagyon izgul már. Végül is megértem, hisz sötétedik.
Mikor haza értünk, Jonghan ott ült a kanapén a többi fiúval, már minden kész volt. És mindeki ott volt még S.Coups is.

-Jaajjjj....Már annyira aggódtam! - borul a nyakamba vőlegényem - Itt mi töltént? - emeli fel vörös csuklóm, s közben S.Coups egy szúrós tekintetet vet rám

Szaisztok, hozztam az új részt, bár kicsit megkéstem, és ezt sajnálom is. De azért remélem tetszett!😁