A kor csak egy szám |BEFEJEZETT|

7. rész

Ekkor előlép S.Coups, egy pórázzal a kezében.

-Rofus! - kiált egyet majd a kutya azonnal odarohan hozzá - Mit kerestek a fán? - kezd el röhögni önelégülten - Rofus nem bánt!
-Ááá...ő csak egy Pitbull! - üvöltök rá
-Dehogy, ő egy Amstaff! Pff amatőr
-He?
-Amerikai Staffoshild Terrier! Röviden Amstaff! Gyertek már le!
-Majd ha pórázra kötöd! - mondta Jeonghan

Ekkor gyorsan a nyakörvére csatolta a pórázt. És elkzdett mutogatni nekünk, hogy mehetünk. Mivel már egy jó ideje ott ültünk felszabadító érzés volt ráugrani a taljra.

-Áhh szilárd talaj!
-Ahh...
-Na megnyugodtatok?
-Igen - mondtuk egyszerre

Ez után a kisebb jelenet után elindultunk a házunk felé. Oda menet senki nem szólt senkihez. Csak Seungcheol ecsetelte hogy a kutyája egy kezes bárány, és nem bánt senkit. Tehát nincs okunk a félelmre.
Mikor a házhoz értünk elválltak útjaink. Mi bemetünk a házba S.Coups pedíg tovább ment.

-Tessék. Csináltam kaját! - mondtam egy óra múlva
-Köszii~

Megettük az ételt, majd Jeonghan erősködni kezdett, hogy neki be kell vásárolnia. Így hát itthon maradtam. Mivel a város nincs a leg közelebb így csak az el-vissza út egy óra.
Már vagy két órája voltam egyedül mikor valakit megpillantottam az udvarunkon. Fekete ruhába. Csak állt és nem mozdult. Mit akarhat és ki ő? Gondolat meneteimből egy huppanás zökkentett ki ami lentről jött. Nagyon félek ezért nem tudom mit csináljak. Erőt vettem magamon és lementen a lépcső. Az ablaknál állt valaki. Az arcát még mindíg nem láttam. Csak nézett. Ilyesztő volt. A száját egy maszk takarta így csak szemeit láttam amikből azt volntam le, hogy nagyon mérges lehet. De vajon ki ő, és mit akarhat?
Nem tétováztam sokat mivel egy kis bicskával a kezembe (amit idő közben kaptam fel) felrohantam a lépcső és egy kisebb szobába bújtam el.
Már egy órája ülhettem a kis szobába mikor kattanást hallottam lentről. Majd lépteket.....

-Hol vagy?? - kérdezte ilyesztő, mély hangon az ismeretlen

Erre csak még jobban megilyedtem. Itt a vég? Gondoltam felhívom Jeonghan-t. Hátha tud segíteni. Gyorsan a telefonomért kaptam és elkezdtem hívni. Mikor csöngött lépteket hallottam amik egyre csak közelednek.
Jeonghan felvette.

📞telefon📞

-Jeonghan valaki meg akar ölni! - mondtam halkan és ilyedten.
-Micsoda?
-Jeonghan siess...nem bírom már sokáig......
-Mi van? Bom...miről beszélsz? Ki van ott?
-Nem tudom.....egy fekete ruhás alak.....
-Ki?
-Nem tudom.... - mondtam már szinte bőgve

Hirtelen valaki belerúgott az ajtóba. Az ütés hatására a telefon kirepült a kezemből. Az ajtó be volt zárva de nem tudom meddíg bírja ezzel az őrültel....

-Meg vagy! - mondta az illető - Innen már nincs menekvés.....

Én csak még jobban ekleztem sírni. Ezt már csak az fokozta, hogy valószínüleg megnyomhattam a "kihangosítás" gombot...

-Bom? - szólt bele rémülten Jeonghan - Bom itt vagy?
-Áháá...tehát segítséget hívsz... - mondta a fekete ruhás őrült
-Rendőrt hívok! - kiáltottam ki neki

Egyre erősebben nyitogatta az ajtót.....nem hiszem hogy sokáig bírhatja még a zár......

📞A hívás megszakadt...📞

Ekkor kattant a zár.....

Sziasztok!
Szeretnék nagyon boldog karácsonyt kívánni minden egyes kis olvasómnak. Köszönöm, hogy vagytok nekem. És olvassátok ezt a szörnyű sztory-t amiből pluszba még részek is ritkábban vannak.
Remélem tetszik ez a rész. És pont jól időzítettem mivel egy "ilyesztőbb" részt kirakok Karácsony napján! 😂