Linea - Az elveszett birodalom

Iskolai élet 2.

Egy hete jár még csak az iskolába, de máris szörnyen unta. Egyszerűen ezek a korán kelések tényleg nem neki való. Még így is, hogy az órákat át tudja aludni, nem érzi magát kipihentnek. Már pedig ahhoz, hogy tényleg kimerült legyen semmi oka nem volt. Egyszerűen csak unatkozott. A Japán nyelvóra volt az egyetlen, ami lekötötte a figyelmét. Szeret nyelveket tanulni. Ugyan beszél jó maga pár nyelven a munkájából kifolyólag, attól még mindig örömét lelte abban, hogy egy másik nyelvtudás is a birtokába került. Azonban anyanyelvi szinten csak angolul tudott. Bár már ismerkedett a tanári karral, még mindig nem ismert minden tanárt. Viszont azt meg tudta Lilitől, hogy két Japán nyelvtanár is tanít az intézményben. Arra ugyan még nem jött rá, hogy a saját tanárának volt az a könyvjelző, vagy a másik-é. Viszont, ha jól emlékszik, akkor a másik könyv mintha egy leckével elmaradottabb lett volna. De nem mert volna rá megesküdni. Pedig az nagyszerű lett volna a számára, ha a másik tanár, lenne az az illető, aki után szaglásznia kell. Ugyanis arra az esetre már tökéletes terve volt. Ő lehetne a korrepetálós tanárra, hiszen úgy is el van maradva, és tényleg rá férne egy kis plusz segítség, aki az elejétől kezdve át venné vele a nyelvtani dolgokat.

Paff!

Egy hatalmas csattanásra riadt fel Linetta. Reflexből az oldalához nyúlt az egyik kezével, amikor ugyanis a fegyverének hiánya juttatta eszébe, hogy most hol is van. Míg már a másik kezével ép el akart volna rugaszkodni az asztaltól. Szerencséjére elég hamar észbe kapott. Bár ugyan ezek a mozdulatok már tényleg reflexből jöttek neki, hiszen azt nagyon is jól meg tanulta, hogy azért mert ő alszik, az élete nincs biztosítva. Bármikor rá támadhatnak. Vissza kell fognia magát. Ugyanis ezek a mozdulatok teljesen elárulhatják őt. Ugyanis feltételezte, hogy Oktáviát is kiképezte az apja, és ezek nagyon árulkodó jelek lennének, hogy a pisztolyát keresi, az oldalán. Hiszen azokat mindig ott hordta, hogy kéznél legyenek, egyet az egyik, illetve egyet a másik oldalán. Igen most már minden világos, hogy felült rendesen. Az asztalon a tanár könyvének csapódását hallotta, valamint a tanárnő méregtől összeráncolódó arcának látványa fogadta. A tanterembe akár késsel lehetett volna vágni a feszültséget. Mindenki őket bámulta, és várták a fejleményt.
- Kisasszony! Mivel maga még új közöttünk, ezért most az egyszer és utoljára figyelmeztetem. Az én óráimon ne merészeljen aludni. Az én tanóráimon, soha senki sem aludt, és nem maga lesz, az első kinél szemet hunyok felette. Még akkor, sem ha közben a többi tanárt lenyűgözte a tudásával! Megértette?

Egyszerűen utálták ezt a tanárt. Linea Dave-et kereste, ő volt az osztály alvósa, de még az ő arcán is azt látta, hogy fél ettől a tanártól. A síri csendet az ismét asztalon csapódó tankönyv zaja törte meg.

- Azt kérdeztem, megértette?

Linea még egyszer körbe nézett. Itt az ideje, hogy bevágódjon az osztálynál. És most kivételesen nem a szépségével. Megfogta a saját füzetét, és ő maga is az asztalhoz vágta. Sőt talán még erősebben, is mint a tanárnő.

- Ez nekem is megy! Tanárnő! Ha annyira azt akarja, hogy figyeljek, akkor érdemelje azt ki. A könyvcsapkodás és gúnyos beszédhez, nem kell valami nagy tudás. Tanítson olyat, amit nem tudok.

Pár diák halk kuncogásban tört ki, míg az osztály másik felének teljesen leesett az álla. A nő arca szinte már teljesen eldeformálódott az idegtől s végül az igazgatóiban kötött ki. Csak, hogy nem egyedül. Még rajta kívül két kuncogó társát is utána küldte. Ugyan az igazgató csak egy jó nagyot nevetett a történteken, és bár tetszett neki Linea megnyilvánulása, attól még nem úszta meg az igazgatói figyelmeztetőtőt. Remek. Ha az visszajut, a feletesse fülébe, akkor elég nagy bajban lesz, hogy már az első héten sikerült össze szednie egy intőt. Már pedig úgy is eljut hozzá ez az információ, szóval teljesen mindegy volt, hogy most ő írja-e le a jelentésében, vagy csak visszamondja az iskola. Bár talán még sem volt mindegy. Legalább a jelentésében lesz rá esélye, hogy valamit kitaláljon az egész történtekre. Az óra végén a diákok elismerően mentek hozzá oda beszélgetni, hogy milyen király is volt, amit csinált. Pár perccel később Oktávia is csatlakozott a tömeghez. A fiúk csak nézték, hogy na, ebből a szituból mi fog kisülni. Hiszen eddig mind őt istenítették a szépsége miatt. Azonban most már csak a második helyen áll. Most már tényleg elege volt ebből a napból, nem elég, hogy a jelentés miatt is fájhat a feje, nem kellene, hogy Oktáviával ismét összetűzésbe keveredjen. Mert akkor tényleg totál csőd lenne az, ami miatt pontosan itt van.

- Na, jó. Ez most az egyszer elismerem, hogy cool volt.

Természetesen hű volt önmagához és több szóra nem méltatta az új lányt, De Linetta elégedetten, és megkönnyebbülten folyt szét a saját székében, örömében. Ettől jobb most tényleg nem is jöhetett volna. Majd a jelentésébe azt hazudja, hogy már a kezdetektől tudta, hogy utálja ezt a nőt, és így akart bevágódni nála. Ez egyszerűen tökéletes volt így.
Amint haza ért, most valahogy elégé lehangoló volt, hogy ennyire üres volt az a kis lakás, amiben lakik. Főleg, hogy a nap végén Lili megkérdezte, hogy mi lenne, ha együtt tanulnának nála, mert szívesen összebarátkozna a testvéreivel és az anyukájával. Szóval ez volt a következő, amit mindenképpen megemlített a jelentésbe, hogy kelleni fognak beépített emberkék, akik a testvéri valamint az anyuka szerepét töltenék be. Azonban azt nem is sejtette, hogy ennyire hamar küldenek valakit, viszont mikor meglátta, hogy kifogja az anya szerepét betölteni, nagy boldogság árasztotta el a szívét. Az ajtóban a régi mestere állt, valamint két gyerkőc. Örömében szinte azonnal a nyakába ugrott. Ez a nő volt az, aki a kezdetektől fogva vele volt. ő tanította meg mindenre. A fegyver ismeretekre, a közelharcra, a lopakodásra, és így tovább.

- Te jó ég! Mona! Úgy örülök, hogy látlak.
- Szintén örülök, hogy ismét a segítségedre lehetek.
- Gyertek be. Bár nem valami nagy ez a lakás, de majd megoldjuk valahogy, hogy mind elférjünk.
- Azért a jelentésed azon részétől, nem voltak elájulva, hogy az igazgatónál kötöttél ki, még akkor, sem ha azt Oktávia miatt tetted. Na de ne is erről. Hagy mutassam be a fiamat Mark-ot. Ő pedig Matt. Bár Matt nem a fiam, most ők lesznek a te testvéreid.

- Nem is hasonlít rád. - Mondta vigyorogva Lin miközben pacsizott egyet a kissráccal.
- Valóban. Teljesen az apjára ütött. Na, jó talán a szemei az enyémek. Azok a csodaszép kék szemek. De a vörös göndör haja, az teljesen az apja, na meg a szája és az orra is.
- Viszont rajtad meg sem látszik, hogy van egy gyereked. Úgy irigylem az alkatod, hogy minden körülmények között ennyire vékony tudsz maradni.

A beszélgetésük estig húzódott,ugyanis már szörnyen régen látták egymást. Az egyik szobát berendezték a kétsrácnak, valamint a másikat pedig maguknak. Legalább a nap e része jól alakult,nem úgy, mint a délelőttje. Most már Lili is jöhet bátran.    

( Halihó! ^^ Nos egy nagyobb idő kihagyassa után csak megszületett ez a rész is.  :) Bár majdnem abba hagytam, most mégis örülök, hogy folytathattam. :) Örülök, hogy ennyi idő után még mindig volt olyan ember aki folytatást szeretett volna. ^^ Szóval továbbra is várom a kommenteket, hogy kinek, hogy tetszett, vagy ha folytatást szeretnétek. Esetleg ha a tetszéseteket elnyerte és szavaznátok erre a részre annak nagyon örülnék. Mindig jól esik a lelkemnek, amikor láttam, hogy valaki dobott egy csillagot. ^^
Nem is szaporítóm tovább a szót. Köszönöm az olvasást. ^^ Puszi ^^)