𝗡𝗢 𝗕𝗢𝗗𝗬,𝗡𝗢 𝗖𝗥𝗜𝗠𝗘ʰˢ

1.- ADDISON

A nap már újra felkelőben volt, én pedig már messze jártam Addison lakásától.

A lány nem lehetett több tizenhétnél mégis úgy húzta le a vodkát mint senki más. Szédült állapotát látva kaptam az alkalmon, és leültem mellé. Először nem nagyon akart rám nézni, de miután megkocogtattam a vállát teljes testtel felém fordult. Viszonylag hamar megismertük a egymást és Ő hamar meg is bízott bennem, én pedig ezt kihasználva felajánlottam, hogy hazakísérem őt. Ittas állapota miatt hamar bele is egyezett. Felfűtött teste csak úgy lángolt érintésem alatt, és tudtam hogy képes lett volna bármelyik percben leteperni. Az autómig vezető úton sem bírtam leszakítani a kezeit magamról, viszont még nem terveztem őt leütni a hátsó ülésemen pihenő feszítővassal. Illedelmesen kinyitottam neki az ajtót, ő belült én pedig bekötöttem őt. A következő pillanatban már a lakása felé vezető úton mentünk. A lakástól egy sarokra pakoltam le fekete Mercedesem és miután ez megvolt a lány újra felém fordult.

– Otthon vannak a szüleid? – kérdeztem meg őt, tartva a válaszától.

– Üzleti úton vannak. – nyögte ki szavanként a mondatot, mert az alkoholtól még gondolkodni sem tudott tisztán.

Elmosolyodtam, majd előhúztam a zsebemben lévő bilincset majd azt fel is emeltem szemmagasságba a lánnyal.

– Ezt most fogjuk használni? – engedett ki egy idióta vihogást miközben arra gondolt mennyi élvezetet is fog kapni az éjszaka folyamán. Ó, ha tudta volna az igazságot, nem várta volna ennyire.

Felhúztam a kezeimre a gumikesztyűt, kiszálltam és intettem a lánynak, hogy ő is tegye ugyanezt. Lezártam az autót. Majd követni kezdtem a fiatalt aki a lakása felé indult el botladozva.

– Ne maradj le! – kiáltotta a kihalt utcán ezzel megzavarva pár ember csendes estéjét.

– Jövök már. – morogtam magamban miközben megkettőzött léptekkel értem utol a lányt akinek még mindig nem tudtam a nevét.

– Minek a kesztyű? – kapaszkodott bele a karomba hogy megtartsa magát.

– Tisztaság fóbiám van, és nem szeretek érintkezni piszkos dolgokkal. – mondtam ki azt ami legelőször jutott az eszembe.

– Oh, szóval az rajtad lesz... Végig? – mondta maga elé miközben a panel ajtaján lévő kódot írta be.

– Igen, de ez nem fogja meggátolni az élvezetet. Sőt, jobb is lesz... Megtudhatom a neved ha már együtt töltünk egy estét? – kérdeztem meg őt miután a lift ajtaja becsukódott mögöttünk.

– Addison May. De ha már itt tartunk te is elárulhatnád a te neved. – bökött mellkasomra a mutatóujjával.

– Mason Edward. – léptem elő egy kitalált névvel. A legtöbb embernek álnévvel mutatkozok be. Niall és a családom voltak azok akik tudták az igazi nevem.

A lift ajtaja kinyílt Addison pedig ennek következtében, hirtelen csókolt meg. Tudtam hogy nem ellenkezhetek, ezért vissza csókoltam őt. Megragadta a kezem és a lakása ajtaja felé kezdett el engem húzni, de a csókot egyszer sem szakította meg. Az ajtó előtt annyira szakadtunk el egymástól, hogy ki bírja nyitni a bejárati ajtót. Miután ez meg volt, ajkaink újra megtalálták egymást. Az ajtón belépve megragadtam a lány derekát, majd az immár zárt ajtónak toltam az. Felfokozva a hangulatot. A lány már nehezen kapott levegőt, viszont nem itt akartam végezni vele, így újból elszakadtam tőle. Zihálva telítette meg tüdejét levegővel.

Bevezetett a szobájába, majd lelökött az ágyára, hogy fölém tudjon mászni. Nagyokat lihegett, majd fogta magát és elkezdte lerángatni magáról a ruháit. Hozzá sem kellett érnem. Aminek örültem is.

Pár perccel később meztelenül állt előttem haját pedig próbálta felkötni egy lófarokba.

– Nálad van még a bilincs? – kérdésére bólintottam egyet majd kihúztam az eszközt a zsebemből.

– Rendben, akkor most bilincselj meg! – parancsolta maga előtt kinyújtott karokkal.

– Ahhoz meg kell, hogy fordulj. – a lány izgatottan teljesítette a kéréseimet, én pedig boldogan bilincseltem meg háta mögött kezeit.

– Durván szeretem. – szólalt meg pár perc néma csend után. Erőteljesen löktem le őt az ágyára, ahol mocorgott még egy kicsit csak hogy kényelembe helyezze magát. Én addig a nadrágövemet csatoltam ki, ügyelve arra hogy a kulcsot ne hagyjam el, ha végeztem mert a kis eszközre a csuklóin még szükségem volt.

Durván szeretett volna? Én ezt meg is adtam neki. Erőteljesen hatoltam belé hátulról. Tagadni sem tudta volna, hogy nem áll rám készen. Fájdalmas sikolyok szakadtak fel a torkából ezt követve pedig elkezdett bőgni. Ösztönösen nyomtam fejét a párnába nehogy a szomszédok gyanakodni kezdjenek.

Miközben dolgoztam rajta lent addig a kezemmel még mindig a nyakát fogtam valamivel erősebben mint előtte. Az egyik percben elcsuklott a hangja és egy halk sóhaj hagyta el a száját, majd akkor lazult csak el a teste amikor végeztem rajta. Óvatosan kihúzódtam belőle, majd a kulcs után nyúltam a farzsebemben. Miután a bilincs lekerült a csuklóiról megfordítottam a lányt akinek a szemei fennakadtak. Pulzusa sem volt már, teste pedig kihűlt. Így rá húztam a párna huzatot a fejére visszavettem a nadrágom letakartam a halott Addison testét. A kis eszköz újra a zsebemben landolt én pedig felfedező útra indultam a lakásban. Pár értékes tárgyra tettem szert és egy köteg pénzre. Utoljára ránéztem a holttestre majd halkan elhagytam a lakást. Magam után gondosan becsuktam az ajtót, lementem a lifttel majd kiléptem a fő ajtón. Az autóhoz érve, feloldottam a zárat, beültem, majd a következő mozdulattal le is téptem magamról az átkozott kesztyűket és a mellettem lévő ülésre dobtam őket.

Elindítottam a motort és halkan tolattam ki a csendes utcából. Két másik várossal arrébb dobtam ki egy kukába a használt kesztyűket, így kevesebb nyomott hagytam magam után. Manchesterben egy motelban szálltam meg az éjszakára. Minden lényeges holmit az edző táskámba dobtam be. A feszítővassal együtt. Megtisztítottam a bilincset majd dolgosen el is rejtettem nehogy valaki megtalálja. A kényelmetlen ágyon ültem telefonommal a kezeim közt és a térképet bújtam, új várost keresve. Új áldozatok után kutatva.