𝗡𝗢 𝗕𝗢𝗗𝗬,𝗡𝗢 𝗖𝗥𝗜𝗠𝗘ʰˢ

9. - DARLA

Jó lenne karóba húzni a fejét.

Sosem tartottam magam őrültnek, attól függetlenül, hogy elvetemült hajlamaim vannak. Ha jól emlékszem fiatalként kezdődtek el az elmebeteg gondolatok. Sokszor azt hittem az ilyen dolgok fiatal korban kezdődnek el, vagy hogy öröklődnek a szülőktől. Az én szüleimtől biztos nem. Nem azért mert olyan angyalinak gondolnám őket, hanem szimplán csak azért mert nem tudom mikor volt az utolsó alkalom, amikor egy rendes beszélgetés zajlott le köztünk, veszekedés és mindenféle hamis ígéret nélkül. Igazság szerint, anyámtól jobban féltem, mint apámtól. Valószínűleg azért mert mindig is erős személyisége volt, és ha ő egyszer azt mondta, hogy kirak a családi házból, ő az aki tartani is fogja az ilyen ígéreteket vagy inkább fenyegetéseket. Láss csodát, nem is élek otthon. Fiatal felnőtt korom óta, egyedül élek és én ehhez is szoktam hozzá. Emiatt volt nehéz hozzá szokni Abby-hez és a gyerekeihez.

Amúgy annyira nem szeretem a gyerekeket. Nem a két kis manót, őket imádom. Hanem inkább minden mást. Nem tudom a pontos okát, én is csak tippelgethetek. Lehet azért mert féltékeny vagyok azokra akiknek rendes gyerekkoruk van, talán jó kapcsolatban is vannak a szüleikkel. Lehet azért mert tudom milyen szörnyetteggé tudnak felnőni. Vagy lehet csak azért mert sose volt sajátom. Bár ilyen esetben jobb is. Főleg ha ez ilyen öröklődő dolog. Isten ments, hogy a gyerekem ugyan ilyen útra térjen mint én.

Talán pont ezért is idegesített fel engem az a Darla lány, nem lehetett több 16-nál. Az életkora annyira nem is fontos. Inkább az, ahogy felismert. Nem tudom honnan, hisz az identitásom legtöbbször titkolom, ha ki is mozdulok otthonról, akkor is igyekszem csendesen közlekedni. Láttam a szemében a büszkeséget ötvözve a félelemmel mikor rájött ki is vagyok valójában. Szerintem onnan tudta, hogy rossz sorsa fog jutni, ő is.

Fekete hajából már kezdett kikopni az olcsó dobozos haj festék. Kinézetre látszott rajta, hogy tesz magáért de ezek alapján a saját haja annyira nem érdekelte őt. Talpig feketében volt, láncokkal meg mindenféle kamu piercingel. Tudtam, hogy kamu, hiszem a rendes rézzel ötvözött ezüst nem zöldül be csak úgy. Jobban megnézné inkább azt mondanám, úgy nézett ki mint aki tenni akar azért, hogy úgy is nézzen ki mint aki tesz magáért. Hm a fejemben ennek azért van értelme.

Szívesen megkérdezném miért döntött így, de test nélkül, egy karóba akasztva nehéz lenne mondani bármit is. Jó sokat ficánkolt, már szinte kezdtem unni. De csak maga alatt vágta a fát, nem szó szerint, amikor visítozni kezdett idefele jövet. Szerencsétlen nem tudja hogy az erdő közepén, térerő nélkül, felhúzott ablakokkal egy árva lélek se fogja őt hallani. Ha meg mégis, az is inkább csak menekül.

Valamilyen szinten jó döntés volt, körül nézni ilyen elhagyatott helyen pontos cél nélkül. Hiszen aki nem keres az talál... vagy aki keres az talál is? Már nem emlékszem, hogy mondják. Nem is ez a lényeg. A lényeg itt az, hogy sose találtam volna meg ezt a kis kunyhó félét, ahol gondolom eddig fát vágtak, hiszen teljesen úgy is néz ki mintha itt fát vágnának.

Nem terveztem nagyobb cirkuszt csinálni, a múltkori hűtős baleset egészen nagy port kavart a médiában. De már nagyon ki voltam éhezve valami újra, és egyben a haragom sem csillapodott. Ugyan mennyi esély volt arra, hogy a víz lemossa a földet a hűtő tetejéről? Nem sok. Tényleg nem sok. Viszont tanultam ebből is. Ha nem föld alá, akkor talán föld fölé. Egészen magasra, így csak az veszi észre, aki keresi is.

Hogy tudok-e fára mászni? Nem. Érdekel is? Szintén nem. Ha van motiváció akkor a megvalósítás sem lehet annyira nehéz. Bár életemben nem kötöttem még testet fej nélkül magas fára, mindig van egy első alkalom nem? Pontosan. Nem sok minden forgatja fel a gyomrom de ez valahogy még is megütött, nem pont szó szerint. Szegény gyenge lány volt, bármennyire is erősnek mutatta magát. Fejetlen vagy inkább testetlen állapotban még elviselhető a maradék személyisége is. Bár ezek alapján lehet abból sem jutott sok neki. Árva lélek.

Kreativitásom netovábbja volt az a mérleg emelés is, nevezzük annak, mert ennek nagyon neve nincs, azon kívül hogy egy jó fél órát szerencsétlenkedtem, tök egyedül. Mire sikerült egy egész magas fára másznom, és annak is körülbelül a közepéig, azt hittem le megy a nap is. Nem, dehogy. Olyan sok időbe azért nem telt de mire a teste felkerült épphogy éreztem valami megbánást. Nem Darma, vagy Darla vagy már a pontos nevére sem emlékszem, felé. Hanem inkább afelé, hogy ezt a módszert és ötletet választottam. Őszintén, a feje nélkül könnyebb is volt a teste.

Végső tevékenységem volt, a karó tökéletesen pontos elhelyezése. Hülye is lennék a test mellé helyezni. A kunyhó is csak addig kellett amég találtam egy elég erős fűrészt, ami képes volt csont vágására is. Legközelebb lehet bárdot kéne használnom, pikk-pakk meg is lennék. Felkaptam a karót az előzőleg földbe szúrt helyéről, majd egyenesen kelet fele vettem az irányt. Talán két kilométer után az erődben való sétálást meg is untam, illetve még vissza is kellett sétálnom. Így újra leszúrtam a karót, annyi különbséggel, hogy a lány feje ellentétes irányba mutatott és nem arra amerre jöttem.
Megütögettem a buksiját, de csak annyira ahogy a szülők szokták, majd indultam is az autóm irányba.

Kifejezetten meg voltam elégedve magammal. Ügyeltem arra is, hogy a térképen észak felé haladjak, Skócia határa felé, hiszen ha egyszer erre valaki rá találna, nehezen lehetne brit földön elkövetett bűnnek tekinteni.
Jó kedvem olyannyira kiterjedt, hogy talán életemben először használtam az autómban levő rádiót is. Arról ne is beszéljünk, hogy elégedetten is aludtam aznap este.