FINN
A konyhámban álltam, szemben a mikrómmal. Nem, rossz gomb. Nem, még mindig. Lehet, hogy ha nem folyamatosan rendelném a kajámat, akkor tudnám, hogy a francba működik a rohadt mikróm.
Hosszú küzdelem után végül sikerült megmelegítenem a tegnapról megmaradt kajámat, úgyhogy dagadt is a mellem a büszkeségtől. Elégedetten leültem a kanapémra az ebédemmel, majd benyomtam a televíziómat, és tűkön ülve vártam a következő szart, akarom mondani műsort, amivel kimoshatják az agyam.
Aztán megcsörrent a telefonom. Igazából semmi kedvem nem volt más emberekkel csevegni, de a kijelzőmön a menedzserem neve állt, úgyhogy muszáj volt felvennem.
- Hallottad, hogy Essie Davidson embereket keres az új filmjébe?
Nagyon tetszett Ryan-ben, hogy mindig lényegre törő volt. Nem kertelt, nem kerülte a forró kását, nem pazarolta az időt felesleges fecsegéssel.
- Nem, nem hallottam – kaptam be egy falatot. – Miért?
- Én látok benne fantáziát, Finn. Ha megkapnád a szerepet, akkor hatalmasat szakíthatnánk mindketten.
Letettem a tányérom az ölemből, és még a rágásban is megálltam egy pillanatra.
- Mit tehetek az ügy érdekében? – kérdeztem vissza egyből.
- Elég egyszerű a dolog – kezdett bele. – Tudod, te férfi vagy, Essie pedig egy nő. Részletezzem még?
- Vigyek neki virágot? – húztam fel az egyik szemöldököm. Egyszerűen nem akart összeállni a kép.
- Nem, te idióta. Ne most játszd az úriembert.
- Még mindig nem értem, miről beszé... - vakartam a fejem, de Ryan közbevágott.
- Tudod, drága Finn, ha jól előadod magad az ágyában, akkor valószínűleg elég hamar be fogsz kerülni a filmbe is.
Végül is, logikus.
- Hogyan tudnék leszervezni vele egy randit? – mentem bele a dolgokba mélyebben.
Néhány másodperc csend következett. Láttam a lelki szemeim előtt, ahogy Ryan fogaskerekei csak úgy pörögnek a fejében megállíthatatlanul, hogy valami csodás dolgot hozzanak létre.
- Tudod, lesz az Emmy. Ő is ott lesz. Bepróbálkozhatnál – mondta végül.
Elgondolkoztam ezen. Hülye lettem volna nemet mondani. Ezzel csak jól járhatok, onnantól kezdve meg kit érdekel?
- Oké, én megteszek minden tőlem telhetőt – vettem vissza a tányérom. Prioritások, emberek, prioritások.
- Csak ügyesen, Finn – mondta, majd le is tette. Én pedig végre elfogyaszthattam a kajámat, ami idő közben ki is hűlt.
Ezután gőzerővel készültem az Emmy-re. Eddig nem is igazán érdekelt, úgy voltam vele, hogy lesz, ami lesz, de innentől kezdve azért próbáltam odatenni magam. Mikre nem képes az ember, ha vannak céljai...
Intéztettem Ryannel valami patent ruhát, úgyhogy innentől kezdve én végeztem is, már csak várnom kellett a díjátadóra.
Aznap egész este őt kerestem. Mindenkit alaposan megbámultam, biztos betegnek gondoltak, de nem érdekelt, csak a cél lebegett a szemeim előtt. Aztán megláttam Essie-t.
Egyedül ült egy viszonylag csendes sarokban és onnan figyelte az embereket. Hosszú, kék ruhát viselt, kezében pedig egy pohár bort tartott, amibe néha-néha belekortyolt. Lassú, kimért mozdulatokkal mozgott, és szigorú tekintettel pásztázta a tömeget. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű kör.
- Bocsánat, leülhetek? – szólaltam meg egy halvány mosollyal az ajkaimon.
Lassan rám emelte a tekintetét és végigmért.
- Persze – húzta arrébb a táskáját, én pedig helyet foglaltam.
Oké, első lépésnek jó is lesz.
- Nagyon tetszett a legutóbbi filmed – törtem meg a kínos csendet valami még kínosabbal. – Szerintem nagyon jó munkát végeztél.
- Köszönöm – kortyolt egyet.
Csodával határos módon elkezdtünk beszélgetni. Én sem bíztam benne, de megtörtént, és tudtam, hogy Ryan nagyon büszke lenne rám.
A sok bor miatt, vagy nem is tudom, de végül nála kötöttünk ki. Csupán néhány ruhanemű választott el a szereptől, én pedig nem is lehettem volna elégedettebb. Kapd be, Ryan, megcsináltam.
Hamar megváltunk az összes textiltől, úgyhogy tudtam, hogy sínen vagyok. Legalábbis reménykedtem benne. Ha meg nem, akkor legalább volt egy jó estém, más meg nem is számít.
Végül nála is aludtam. Gondolom az egy jó pontnak számít a nőknél, ha nem lépek le azonnal. Ryan direkt nem zavart üzenetekkel, csak csendben bízott a kis tervünkben.
Reggel én keltem fel korábban, úgyhogy volt időm felmérni a hálóját. Egyszerű szoba volt, világos színekkel, egyedül a szétszórt, drágábbnál drágább ruhadarabok dobták fel a helyiséget.
Nemsokára mocorgásra lettem figyelmes. Lepillantottam Essie-re, miközben óvatosan simogatni kezdtem a csupasz vállát, mire ő lassan kinyitotta a szemeit.
- Jó reggelt – mosolyogtam rá.
- Neked is.
Megdörzsölte a szemeit, majd mikor realizálta, hogy még mindig meztelen, felkapta a fehérneműit a földről, s felhúzta azokat. Ezután elsétált a köntöséért, majd hanyag mozdulattal magára kapta azt is, de még így is tökéletes belátást nyerhettem mindenre, ami fontos.
- Hova mész? – Figyeltem, ahogy hirtelen eltűnik egy másik helyiségbe.
- Nem mostam le este a sminkem – dugta vissza a fejét.
Igazából nem volt több hozzáfűznivalóm ehhez. A nők úgyis jobban tudják az ilyeneket.
- Új filmet szeretnék forgatni – lépett vissza, miközben egy vattakoronggal épp az arcát mosta. Helyben vagyunk. - Még szereplőket keresek. Nem tudom, érdekelne-e. Szerintem passzolna hozzád a szerep.
- Miről lenne szó? – érdeklődtem. Elég gáz lenne, ha itt esnék ki a szerepemből.
Essie leült mellém az ágyra, és elkezdett magyarázni minden fontos részletet, én pedig csendben bólogattam és fejben jegyeztem a dolgokat. Látszólag el is gondolkoztam, sőt a naptáramba is belenéztem, de egyértelmű volt a válasz.
- Nagyon szívesen elvállalom a szerepet.
- Akkor majd átküldöm a forgatókönyvet – kelt volna fel, de visszahúztam, és nyomtam egy csókot az ajkaira.
Miután felöltöztem hazaindultam, de a vigyor levakarhatatlan volt az arcomról. Útközben egyből fel is hívtam Ryan-t, hogy elmeséljem neki a sikeremet.
- Megkaptam a szerepet – jelentettem ki.
- Gratulálok! Látod, ha nem lennék én, és a tippjeim, te sehol sem lennél – mondta, mire csak nevetni tudtam.
----------
na, itt is lenne az első rész,
és bocsi mindenkitől:( esküszöm, nem ő lesz mindenhol,
de nem vagyunk túl kreatívak a neveket illetően.
