Remember~THE Cosa Nostra

THE ~Big day•14•

Nagy nap

Kissé nyúzottan ébredek. A tegnapi Alkohol miatt lehet.
Igazából bűzlök a szagától...muszály megfürdenem!

-Hú! Kishúgom...bűzlesz..!-hallom meg Sarah hangját,s csak most veszem észre,hogy a szobám ajtajában áll.

-Hogy-hogy itt vagy?-kérdem.

-Mi az hogy itt vagyok? Ma van a nagy napod,persze,hogy itt vagyok!-mondja kissé sèrtötötten.
-Pattanj ki az ágyból! Mindjárt tíz óra,s te még sehol nem vagy!-kezdi el rángatni a kezem.

-Jó,jó! Mivel kezdjük?

-Fürdéssel természetesen!-kacag.

A forró víz,perzseli bőröm,ahogy mosom le magamról az alkohol kellemetlen szagát.
Még szerencse,hogy itt van Sarah,és segít.
Hajamat is alaposan megmosom.

-Kicsit iparkodhatnál!-szól be,kissé türelmetlenűl.

Kapkodva elzárom a vizet,majd testemre csavarok egy törülközőt.

-Ne sürgess! Így us eléggé izgulok!-lépek ki a szobába.

-Nos! Rendben! Kezdhetjük a hajaddal.-mondja, s azzal már a kezébe is veszi a szárítót,és hosszadalmas munka árán,de csodálatossá varázsolja a frizurám.

(...)

A tükör előtt állok...
Nézem azt az ismeretlen,lányt,aki egy rossz személyhez intézett szó miatt házasodik meg.
Jobban megnézem,s azt látom,hogy mosolygok.

Hajam,tökéletes:lágyan omlik vállaimra.
A ruha,amit választottam,csidálatos..Már csak két dologtól félek igazán.
1: A boldogító "igen"-ektől.
2: Az együttléttől.

Bár a tegnapi nap elláttak jó tanácsokal, sosem volt alkalmam,hogy egy kis tapasztalatot gyüjthessek.
Kezd úrrá lenni rajtam a rettegés Rocco érintésére gondolva.

-Niphadora! Ideje lenne indúlnunk a ceremóniára!-lép be hatalmas mosolyal az arcán Maria.

-Nagyon félek..attól a dologtól Maria. -mondom kissé elcsuklott hangon.

-Kedvesem! Hosszú idő óta te vagy az egyetlen aki megmozgatta a fiam kő szívét. Én ezért mérhetetlenűl hálás vagyok! Kis szívem ne félj,óvatos lesz,ebben biztos vagyok!-nyújtja kezét,ezzel utalva,arra,hogy ideje menni.

(...)

A szívem a torkomban dobog.
Rengeteg ember ül várakozva a templom két oldali padsoraiban.
Sokakat nem ismerem.

Látom,Saraht, amint Matteo kezét szorongatja könnyes szemmel.

Hirtelen szólal meg az a dal,ami minden esküvőn megszólal.

Rocco apja kísér az oltár elé.
Lépteim nehezek,súlyosak,fejemet leszegem.
Aztán,mintha valaki kényszerítene,felemelem,s meglátom "Őt".

Tökéletesen szabott öltönyében,mosolyogva,csillogó szemekkel várja közeledtem.

Szívem kihagy egy ütemet,s csak most ébredek rá..szerelmes vagyok Rocco Di Canio-ba. Egy Maffia vezér fiába..a leendő irányítóba...

Már csak pár lépés..kettő...egy...és az Apukája átnyújta kezemet,Rocconak.
Feszűlten mosolygok, közel hajol,majd suttog a fülembe.

-Csodálatos vagy! Alig várom a nászutunk...éjszakáit.-dorombolja.

Mély lélegzetet veszek, ha ilyeneket mond,az megrémít.

(...)

-S végűl,te Niphadora White,akarod-e férjedűl Rocco Di Canio-t?

Egy pillanatnyi habozás után..

-Akarom!

-És te Rocco Di Canio,akarod-e feleségedűl,Niphadora White-ot?

-Akarom!

-Akaratukat, kérem pecsételjék meg egy csókkal.

Lassan találkoznak ajkaink,puhán csókol,nem erőszakosan.

Mindenki hangos éljenzésében tör ki.
Én is felettébb boldog vagyok..egészen addig, míg Rocco el nem kapja a kezem,és az autója felé kezdünk futni..

-Miért futunk el?kérdem.

-Mért? A nászutunk első állomása következik..A hálószobánk!-kezd el nevezni,s ez rám is átragad.

Férjes asszony lettem 19 évesen..egy kicsit furcsa.
Szinte egy idegen embernek fogadtam örök hűséget.

Nem bántam meg!
Ahogy nézem,minta tényleg kedvelne,vagy talán csak a testem miatt?

Nem! Most nem ezen fogok rágódni!
Minden pillanatát élvezni fogom a mai napnak!

Minden egyes pillanatát...