Ozit_Shakugan
VISSZA...
Én nem tudom: Hova.
Én nem tudom:Kire.
Én nem tudom,hogy ki után.
Csak vágyom,vágyom-
Talán egykor élt életem,
Talán sosem élt életem után.
/Reményik Sándor: Vissza/
Vajon,azt is elrontotta m kettőnk között,ami nem is volt? És mégis mi volt köztünk? Barátság? Vonzalom? Szerelem?
Az ajtó felől érkező kis hangok ráznak fel gondolataimból,s azonnal felpattanok,és máris ott állok előtte,de legnagyobb meglepetésemre,nem Rocco,hanem egy fiatal csinos nő lép be.
-Ne félj Niphadora! Csak beszélgetni szeretnék veled.-búgja lágy hangon.
-Kicsoda maga?
-Én Theresa vagyok!
A név hallatán megáll bennem az ütő.
-Kérlek! Muszály lenne tisztáznom a nevemet előtted,hiszen az az üzenet,amelyet olvastál..Nem én küldtem.
Nagyon kíváncsivá tett,ezért vissza mentem eredeti helyemre,csak annyi változott,hogy nem vagyok egyedűl.
-Ha nem maga,akkor kicsoda küldte az üzeneteket Rocconak?
-Drágaságom,lehet,hogy fiatal vagyok,de boldog házasságban élek,és van két gyermekem. Az üzenet feltehetőleg attól a férfitól van,aki miatt hozzá kellett menned Roccohoz,ez az ember pedíg Riggachi de L'amuto.
-Hallottam már a névét,a második leverősebb klán a Cosa-Nostrában.-mondom.
-Pontosan! Mikor Rocco elment a dolgára,egy árulót tettek el lábalól.
-Micsoda? Csak azért,mert valami kis dolgot vétett?
- Nem éppenséggel. Az apósodat akarta megmérgezni.-mondja komolyan.
Hirtelen nem tudok mit mondani... Tényleg nem ismerem ezeket a piszkos dolgokat.
-Tehát az az üzenet,csak arra ment ki,hogy össze vesszetek,és elhagyd Roccot. Nem tudja,hogy hol tartózkodtok,de ha engem ismer,akkor már közel járhat.
-Még mindíg nem mondott le rólam?-döbbenek meg.
Theresa a fejét rázza.
-És nagyon közel jár,ahhoz,hogy kiderítse hol nászutaztok. Apropó...hol van Rocco?-kérdi.
-Elment.-fordítom el tekintetem.
-Mi az,hogy elment? Rád kéne vigyáznia...
-Összevesztünk egy kicsit.
-Micsodán? Nem lehet csak úgy elüldözni otthonról,ahhoz nagyon komoly dolognak kellett történnie.-vakarja meg feje búbját.
-Elomdtam neki,hogy teherbe estem!-mondom,s már várom tőle is a szent-beszédet, de csak egy bíztató mosolyt kapok.
-Kisszivem! Ne haragudj meg Roccora,még legbelűl ő is gyerek,de tudom,hogy haza jön majd hozzád! És szeret téged,még ha nem is mutatja ki,akkor is szeret.-simogatja meg fejem. -Viszont még fenéken kell billentenem, amiért egyedűl hagyott téged,ráadásúl terhesen..-teszi hozzá.
-Gondolod,nem fog rám haragudni?
-Nem! Csak nem tudott hirtelen mit kezdeni a dologgal,és elment levezetni a felesleges energiát. Minden rendben lesz! Viszon én most távozom,így is eléggé későn zaklattalak. Menj feküdj le aludni,itt hagyom a telefonszámom, ha bármi kell hívj!- mondja,majd kezembe nyom egy cetlit,és már a kijárat felé indúl.
-Köszönöm!-kiáltom utána.
Felmegyek az emeletre,a hálószobánkba, levetem a használt ruháim,és Rocco egyik ingjét öltöm magamra. Befekszem a pihe-puha ágyba,és álomra hajtom a fejem.
(...)
Halk neszezésre ébredek az éjszaka közepén. Hallok,hogy valaki a lépcsőn tart felfelé,és közben vetkőzik. Nem nyitom ki szemem,úgy teszek, mintha aludnék.
Pár percel később az ágy besüpped mellettem,s Rocco szorosan magához húz,majd jobb kezével hasamat kezdi cirógatni.
Jólesően simulok kezei közé. Szívem repes a boldogságtól.
-Egy kissé korán jöttél pindúr!-szólal meg lágyan csengő mély hangon. -Ma tudtam meg,hogy létezel,és Anyukád,egy kissé kiakadt rám..de én ettől mégszeretem.-suttogja. -Nos, ha már így jönni szertnél, alkut ajánlok! Anya félig az enyém és félig a tiéd lesz. Mit szólsz pindúr? Szuper ajánlat igaz?- mondja,miközben belecsókol nyakamba.
-Ti vagytok az életem értelmei! Mindent megadok nektek,amit csak akartok. Mától egy család vagyunk pandúr! Viszont,most aludjunk..jó éjszakát Babáim!- mondja,s máris nyakamba szuszog.
Pár kósza könnycsepp kördűl végig arcomon. Végre szeretve érzem magam.
