Remember~THE Cosa Nostra

THE~Back•31•(18+)

Vissza

Rocco a kanapén ülve vár ránk.
Kislányom nem érti a helyzetet,de kissé meglepödik,mikor a kanapén ülő ember elé vezetem.

Rocconak könnybe lábadnak szemei,s azonnal karjába vonja lányát.

-Theresa,ő az Apád!-közlöm vele nagy mosolyal.

Hitetlen arccal nèz rám,majd erősen belemarkol Apja ingjébe.
Alig akarják elengedni egymást.

-Apa! Tényleg van Apukám?-zokogja.

-Shh..Ne sírj édesem,mindíg is volt Apád,csak voltak dolgok,amik miatt nem tudtam hozzátok jönni.

-Tényleg..gondolom sok megbeszélni valótok. Fel megyek egy kicsit a szobámba.-mondja,miközben megtörli szemeit,s egy mosolyt is elereszt.

Lehuppanok mellé a kanapéra,nagyot sóhajtok.

-Hol voltál?-fakad ki belőlem.

- Nem önszántamból hagytalak magadra..Rigacchi egy fagyasztóba zárt be,azt hittem,hogy nem fogok tudni kijutni,de annyira sietett hozzád az a rohadék,hogy meg sem kötötte a kezeim,de még a lábaim se..és most jön a csattanó..az ajtót is nyitva felejtette az a vad barom.
Könnyen kijutottam,De gondoltam,hogy Theresával,már elhagytátok az épületet.

-Nagyon boldog vagyok ne hidd hogy nem,De mi lett volna akkor ha Theresa nem jön el értem,te pedíg azt hiszed..akkor én most azzal a patkánnyal lennék?

-Nem! Theresával megegyeztünk,még a merénylet előtt,ha törik,ha szakad muszáj kijuttatnia téged bármijen helyzetből.-magyarázza.

-Theresa,látta David holttestét..a fejetlen holttestét...-mondom ködös tekintettel,a rossz emlék hatására.

-Theresát meglátogattam Japánban,jól van,és a fiai is kitűnő eredményeket érnek el a Yakuzán belűl.
Persze hiányzik neki David,de már öt éve boldog házasságban él  Egy Jack nevű kedves Yakuza taggal.

Meglepödök.
Legalább boldog,s feltudta dolgozni a volt férje halálát.

-Miért nem kerestél előbb?

-Vissza mentem Portofinóba,s elújságoltam mindent Apámnak,a családdal lebeszéltük,hogy senki sem hívhat fel téged..a Nagymamán kívűl..
Szerettem volna a gyermekünket a kezemben tartani,de előbb bosszút áltam..megöltem Rigacchit,És átvettem Apámtól a Cosa Nostra vezetését,aztán kiterjesztettem idáig a hatalmam..élhetünk boldogan édesem!-mondja,megsimítja arcom.

-Annyira hiányoztál!-borulok nyakába.

-Mit szólnál,ha..együtt töltenénk egy kis időt..a hálószobában..-mondja kacér mosojal.

A tízenhét év alatt egyetlen férfit sem engedtem magamhoz közel..

Kézenfogva húz az emelet felé..kislányom kidugja fejét a szobája ajataján,de csak én veszem észre,hogy felmutatja hüvejkújját,ezzel bízhatva engem.
Nevetnem kell kislányom bíztatási módszerén..

A szobámba érve magával szembe fordít,s csak nézzük egymást szerelmesen.

Légzésem gyorsúl,s övé is...Hirtelen vetem rá magam,nem bírok ellenállni neki..Annyira vágytam utánna..

Végigtekertünk a hatalmas francia ágyon,És hevesen csókoljuk egymást..

Leveszi felsöjét,én pedíg kioldom ruhám cipzárját,smár csak egy fehérneműben vagyunk egymás előtt.

Folytatjuk nyelvcsatánkat.
Rocco izmos,kezei testem monden porcikáját bejárja..

Sóhajaink szinte vizhangzanak az érzelmektől túlfűtött szobában.

Rocco nem bírja tovább rürtőztetni magát..letépi bugyim,rögtön belém engedi magát..

Jóleső sóhaj szabadúl fel mindkettőnkből..
Milyen régen is volt már..

Lassan mozog,bár érzem minden egyes lökésben mennyire nehéz neki tartani ezt a lassú szinte gyötrő,bár gyönyört adó tempót..

Lassú mozgása meg is hozzá eredményes gyümölcsét..

Halkan sóhajtozva egymásba akaszkodva érjük el a gyönyör kapuit,melyek ezúttal bíbor színekben pompáznak.

Sziasztok drágáim!
Tegnapra ígértem ezt a részt,de kórházba kellett vinnem az öcsémet.
De ma egy kicsit hosszabb,és információ dúsabb résszel érkeztem.😍😍

Ozit_Styles