Chris Penetrator és testvére William Penetrator a suli menői és utolsó évüket töltik a St. Yorks gimiben. Chris nő faló míg William inkább visszahúzódó, ő inkább komoly kapcsolatra vágyik. És hála az égnek megérkezik a mi kis főszereplőnk, Rose John...
- Nézzetek ott jönnek!! - Hol?! - Úristen olyan cukik!!!
Chris és William már megszokták az ilyen megjegyzéseket úgy hogy már nem is foglalkoztatja annyira őket. Chris néha-néha rákatcsint egy lányra, hogy viszonozza a bókokat, de Williamet különösebben nem érdekli.
—*—
- És mit terveztek erre az évre? -kérdezte Tom.
- Hát mi mást? Bulikat, csajokat! -kacsintott Chris.
Beszélgetésük nem sokáig tartott hisz becsöngetett és a tanár is megérkezett egy új diákkal.....velem.
- Ő itt az új diák- Rose Johnson. -mondta a tanár unottan.
- Hey. -köszöntem. Az egész osztály csöndben volt majd meghallottam valakit füttyenteni. Már hozza voltam szokva így hidegen hagyott és vártam a tanár utasításait.
- Nézzük csak...ülj le a mi mintadiákunk mögé. -mutatott egy szőkésbarna hajú sácra aki az osztály legvégén ült pár haverjával.
Bólintottam és elindultam a fiú felé. Leültem mögé és kezemmel felkönyököltem a padra és úgy támasztottam meg a fejem. A tanár csak dumált és dumalt és én ebből egy szót sem hallottam. A csengő idegesítő hangja vissza rántott a valóvilágba.
- Szia szépség! -mosolygott rám a "mintadiák".
- El se kezd. -mondtam lenézően majd felálltam és kisétáltam.
- Tyhű haver ezt most megkaptad. -hallottam az egyik fiút de nem foglalkozzam vele csak tovább mentem.
Igaz, hogy nem tudom hova. Megálltam a második és a harmadik emelet között és beültem az egyik ablakba. Kényelmesnek nézett ki és ott egyedül lehettem. Az ablakon kifelé nézelődtem ahogy egy csomó diák álldogál kissebb csoportokban és beszélgetnek. Itt állítólag volt egy fura szokás miszerint aki szeretne alkothat egy kisebb csapatot és indulhatnak mások ellen az iskolában egy versenyen, aki a legtöbb pontot kapja az lehet a suli focicsapat szurkoló tábora a meccseken. Egész jól hangzik, lehet odacsapódoo majd valakihez. A gondolatom egy férfi hang szakította meg és rögtön a hang irányába kaptam a fejem. - Minden rendben? -ismételte meg a kérdést a fiú. Barna szemei kíváncsian figyeltek.
- Ja igen persze csak elbambultam. -erőltettem egy mosolyt.
- Értem. -mosolygott. Amúgy William vagyok. - lépett égy kicsit hátrébb és felém nyújtotta egyik kezét.
Kicsit gondolkodnom kellettt azon, hogy most kezet fogjak e vele vagy csak szimplán küldjem el a francba, de nem akartam bunkó lenni így viszonoztam a kézfogást.
- Rose. -fogtam vele kezet és végigmértem. Egy szürke pólót viselt ami jól kiemellte mellizmait és egy piros nadrágot aminek a jobb lábán ott díszelgett a neve. - A kosárlabda csapat tagja vagy? -kérdeztem és még mindig fogta a kezem.
- Igen, honnan tud...ja a nadrág. -nevetett fel. Meg kell, hogy mondjam egész jól néz ki mikor mosolyog. Új vagy itt?
- Igen ma érkeztem.
- Melyik osztály?
- 12.b...
- Akkor már megértem, hogy itt ücsörögsz. -nevetett. Ha én is abba az osztályba lennék én is itt tölteném az időm.
- Igazából csak szerettem volna egy kicsit egyedül lenni. -mondtam majd megint megszólalt az idegesítő csengő. Lehangolva szálltam le a párkányról.
- Hát akkor örültem a találkozásnak William. -mosolyogtam és elsétálltam. A távolból még hallottam ahogy utánam szól, hogy később látjuk egymást de arra már nem válaszoltam csak tovább sétáltam.
Chris még mindig a teremben volt egy szőke hajú lánnyal az ölében, és a barátaival beszélgetett. Mikor meglátott küldött felém egy perverz mosolyt majd megint a szőkeség felé fordult.
Az óráink hamar elteltek. Boldogan sétáltam ki a suli kapunk ahol egy fekete Audi várt már rám a sofőrömmel.
- Jónapot Miss Johnson! Jó napja volt? -kérdezte Sebastian a sofőr.
- Sziaaaa. -köszöntem vissza boldogan. Mondhatni... -szálltam be az autóba.
- Majd megkedveli kisasszony. Hova szeretne menni? -nézett rám a tükörből.
- Csak haza.
Az út kb 25 perces volt. Mikor hazaértem be köszöntem a szüleimnek és felmentem a szobámba. Átöltöztem kényelmesebb ruhába és a telefonom kezdtem el bűvölni.
Ismeretlen: Szia szépség! Remélem jó napod volt a suliban és mihamarabb láthatlak újra. Csók!
Mi a.....
Rose: Ki vagy és honnan van meg a számom?
Egy pár perc múlva meg is érkezett a válasz.
Ismeretlen: Az maradjon az én titkom egyenlőre. Mindenre rá fogsz jönni szépen lassan.
Utána már nem írtam neki és ő se nekem, este lefürödtem meg egy kicsit tanultam és le feküdtem aludni. Vagy is megpróbáltam.
Ismeretlen: Jó éjszakát baba!
Ez egy kicsit új volt nekem... még senki sem hívott babának.
Rose: Neked is ismeretlen.
És végre el tudtam menni aludni.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Remélem tetszett ez a kis rész igaz nem volt benne semmi izgalmas de hat az első részbe még nem is kell. Ha tetszett akkor votoljatok.😊❤️
