Egész jó barátok lettünk és még pár lánnyal is beszélgettem.
-Én is. Megyünk együtt?
-Menjünk!- válaszolom.
-Neked akkor a tesódat Kovács Márknak hívják?- nézi a járdát. Nem mintha én nem ugyan azt csinálnám, valamièrt azt érdekesebbnek találtam
mint a padtársam tekintetét.
-Kovács Márk Szabolcs. Aki most végzős.
-Na neeee....szinte példaképem. Rohadt jól játszik és amúgy egy időpontban van edzésünk.- mondta full boldogan. Én csak eléállok és elkezdek hátrafele lépkedni előtte.
-Van kedved átjönni hozzánk?-kérdezem
-Hát átmehetek.- mondja picit félénken
-Vigyázz!!- kiabál és a csuklóm után kap majd jó érősen visszaránt, így izmos mellkasának ütközök. Olyan 1-2 percig csak "öleltük" egymást.
-Azért jó lenne ha nem csapna el egy több száz tonnás kamion. Szabályszegő lány, aki nem elég hogy átakar menni a piroson hanem még majdnem el is ütteti magát.- mondja miközben lassan eltol magától és a szemembe néz.
Gratula Lara sikeresen majdnem elütetted magad a zebránál egy kamionnal. Nem csalódtam magamban... Annyira lesokkolódtam hogy egy szó sem jön ki az ajkaim közzül.
-Kö-köszönöm-dadogok
-Mondanám, hogy szívesen máskor is, deeeee inkább ne legyen ilyen többet. Na de induljunk zöld van.
-Oké-egy laza mozdulattal megfordulok és már megyek is. Az út többi része csendben telt, de nem az a tipikus kínos csend hanem az ilyen..... hm.... kellemes csend állt be. A lámpáktól kb 10 perc volt az út.
De mint mindíg egyedül voltam itthon... pontosabban most nem. A bátyám majd csak 2-3 óra múlva jön, + edzései vannak mert lesz egy nagy meccsük a hétvégén.
-Amúgy neked nem kell menned edzésre?-kérdeztem mert szerintem neki is kéne mennie ha a bátyámnak is.
-Nem tudom, majd nemsokára felhívom Peti bát és megkérdezem.- mondta halál nyugodtan.- kimegyek a kertbe és felhívom.
-Oké addig csinálok magunknak kaját. - választ már nem kaptam mert már kint volt.
Elkezdtem csinálni a szendvicseket vágtam mellé még paradicsomot, paprikát és uborkát is. Már majdnem kész voltam, amikor valaki bejött a házba.
-Van itthon valaki?
-Van Alex te vagy?- kérdezem
-Ja. Uuuu kaja!
-Nem a tiéd!- mondom szigorúan, ő pedig szomorúan visszateszi az asztalra.
-Az egyik osztálytársamé!
-Lara mennem kell edzésre sajnálom, majd később bepótoljuk!- jött be kapkodva Domi és egy "sziasztok" után elhagyta a lakást
-Ő ki volt?- néz rám mérgesen Alex
-Csak az egyik osztátytársam.
-Aha...Szüleid vagy bátyád tudja??-kérdezi de nekem gyanus...
-Nem..és remélem így is marad!
-Hááát....legyen, de ha bármi olyan van szólok nekik!- huuu kezdi
-Mit kérsz cserébe?- kérdeztem de csak azért mert tudom hogy erre megy ki a játék.
-Csók!
-Nem!!! Nem és nem!!
-Aaaaj de most miért?
-Mert a bátyám legjobb haverja vagy és szinte a bátyám!! Úgyhogy max egy arcrapuszi!- hát lehet hogy picit ingerült lettem😁
-Hmmm.....jó legyen!- beadta a derekát??? Ez komoly?? Mi lelte ezt a kisgyereket egy igen izmos nagy testbe zárva?? Vár mi?? Na ezt most verd ki a fejedből Lara!!!
-Na gyere, de ha elfordítod a fejed kislánynak hívlak utána örökre!- néztem rá szúrós szemekkel.
Már csak egy centi volt az arca és az ajkaim között, amikor találjátok ki mi történt...... hát persze hogy elfordult és a szájára attam a puszit.
-Jólvan KISLÁNY ezt megjegyerzem!!- tudom hogy gyűlöli ha lánynak nevezik... pont ezért csinálom ;)
-Kicsoda vagyok??- indult meg felém. Aha gyorsabb vagyok mint ő mert elkezdtem a lépcsőn rohani egyenesen a szobámba.
-Most meg vagy!- csukta be az ajtómat egy győztes vigyorral.
-Ajajjj..... HELP ME!!- mondtam hangosabban. Azt hittem megcsikiz de... eggyáltalán nem azt tette. A falhoz nyomott a csípőjével, arcát pedig elég közel tette az enyémhez.
