Boldogan Bűnhődni - Repülj, mint a madár

3 FEJEZET, RABLÁS

A semmi közepén vagyunk, félúton Brom Bill és Green Field között. Körülöttünk rengeteg garázs sorakozik egymás mellett. Mi valahol a nyolcadik sorközepén ácsorgunk, három bérelt szürke színű alumínium ötvözetű raktárelőtt, és vitatkozunk. Azaz inkább Truman ad hangot az elégedetlenségének, nem bírja felfogni azt az egyszerű tényt, hogy én veszem át a feladatát.A bátyám kicsit megváltoztatta a melónk menetét, azt szeretné, hogy ezúttalén is bemenjek az üzletbe.

- Nem mondod komolyan! Pont engem akarsz kihagyni? - háborodikfel Truman.

- Nem hagylak ki semmiből, csak nem jössz be, és kész. Kint fogod figyelni a terepet! Így döntöttem!

A bátyám nagyon határozott, nem tűri, hogy bármelyikünk is ellentmondjon. Sötétbarna szemeit szigorúan veti ránk.

- Erre én készültem! - Mérgesen mutat felém Truman. - Neki fogalmasincs az egészről!

- Miről beszélsz? - Ugyanolyan hangnemet használok, mint ő, nem maradhatok alul, főleg vele szemben. - Ha akarod tudni, mindegyiket fejbőltolom! Kérdezz csak rá nyugodtan bármelyikre! - vágom az arcába gúnyosan, holott tudom, neki van igaza. Semmit sem konyítok a fegyverekhez,ennek ellenére nem hagyom, hogy így beszéljen velem, egy cseppet semérzem magam hibásnak. Honnan tudhattam volna, hogy a bátyám be akarvinni magával a fegyverkereskedésbe? Egyrészt örülök az új feladatomnak,merthogy ez az utolsó rablásunk, a legutolsó bűntett, ami együtt követünkel, és én büszkén vállalom. Másrészt pedig most meg kell tanulnom a listánszereplő összes fegyver nevét és típusát. Valahogy megbirkózom vele, mégmindig jobb, mint kint ücsörögni az autóban és izgulni, hogy mikor jönnek ki a srácok.

- Mindegyiket tudod? Akkor áruld el, most mit is csinálsz?

Esküszöm, ha nem fejezi be a pattogást, nekimegyek!

- Csak átnézem - válaszolom sértődötten, már nem is nézek rá.

Nagyonbosszant a viselkedése, ha rajtam múlt volna, nem hozom magammal, csak aprobléma van vele, a fölösleges pattogásával. Truman az egyetlen közöttünk,akit nem igazán szívelek, még a barátomnak sem tartom. A bátyám védence, együtt dolgoznak a műhelyben, Truman hozza helyre a meghibásodottelektronikát. Úgyhogy akármennyire a bögyömben van, nincs mit tennem,nem én vagyok a főnök, hanem a Cornel.

- Ne hisztizz már, szétmegy a fejem! - szólal meg nyűgösen Rick, miközben sötétkék VW-je motorháztetején sütteti a hasát. Lustán mindkét kezéta tarkója alatt pihenteti, mintha semmi dolga nem lenne ezen a világon.

- Hozzád meg ki szólt? Hmm? - förmed rá Truman. Ha így folytatja, nagyon ki fogja húzni a gyufát! Rick nem szokta sokáig tűrni az ilyen flegmahangnemet.

- Törődj a saját dolgoddal, és ne Brittanyt baszogasd! - veti oda érdektelenül, még a fejét sem hajlandó felemelni.

Az ajkaim önkéntelenül mosolyra kerekednek, tetszik, ahogy megvéd.Senki más nem áll ki mellettem, csak ő. Ez nagyon aranyos tőle!

- Tudjátok mit? Kapjátok be mind!

Indulatosan hajítja felém Truman az égő cigarettáját, ami egyenesen alábam elé pottyan. A kopár talaj pora azonnal eloltja a parazsat, ő pedig duzzogva hátat fordít nekünk, beül a bátyám Mustangjába.

- Befejeztétek? - Cornel felvont szemöldökkel néz rám, azután Trumanfelé fordul.

- Tudom, hogy nem így terveztük, de Brittnek gyorsabban mozog a keze, szükségem van rá!

Há há! Ezt kapd ki, Truman! Olyan szívesen az arcába vágnám, de csakgondolatban örvendek, hogy a bátyám is kiállt mellettem. Büszkén nekidőlök a VW-nek, és tovább olvasom a kezemben lévő papírt, amin kisebb kaliberű stukkerek és a lőszerek listája szerepel. Valahogy nem bírok figyelni,csak a betűket nézem, nagy nyomtatott, édesen kerekített, pont, mint Rickajkai. Mit meg nem adnék, ha egyszer, csak egy alkalommal szerelmesenmegcsókolhatnám őket! Beszippantom az ajkam alját, már a számban érzem émelyítő ízét. Szemem sarkából sunyin felpillantok rá. Vajon ő is ugyanígy érez? Vajon megfordult egyszer is a fejében ugyanez a gondolat? Kábult rosszullét környékez, az a tudat, hogy csupán pár méterre van tőlem, teljesen kikészít! Nyelek egyet. Tiszta hülye vagyok! Készen állok kirabolni egyfegyverkereskedést, de arra nem tudom rávenni magam, hogy bevalljam azérzéseimet egy olyan férfinak, akit gyakrabban látok, mint a mostohaanyámat. Oly hosszú idő telt már el, annyi mindent átéltünk együtt! Egy év csakúgy elillant a semmibe, kizárólag az emlékeink maradtak, mélyen, valahova elbújva az elménkben.