soha nem tudtak semmit egymásról, de tudtak valamit magukról, arról a szóról, hogy mi ami egybeesett a kalandjaiknál a sok nevetéssel, ami képes volt szíveket lopni.
tudták, hogy mind a ketten utalják a napot, tudták, hogy egyikük sem kockázatott volna azzal, hogy meg mutatkozik a házuknál de mind ketten tudták, hogy imádják a kockázatokat.
pont így jordan egy reggel, ami igazából egy késő este volt, fel bukkant brooklyn háza előtt. nem akarta fel költeni a szüleit mert mégis csak hajnali két óra volt, így hát fel hívta. nem tudta, hogy este be volt kapcsolva a telefonja de tudta, hogy mind a kettőjüknek be van.
lehalkult. egy pillanatra csak a gyenge őszi szélt lehetett hallani, amely a fa leveleivel játszott és csókolta az eget mindenféle módon.
ezután egy halk csörgést hallott, amit egy halk "a fenébe, jordan" szakított meg és neki tényleg muszáj volt el mosolyodnia. de nem azért, mert ismét fel költötte, hanem azért, mert megint káromkodott.
nem tanítottak meg rendesen viselkedni?
gondolta magában és nevetett, míg a tekintete brooklyn ablakán volt és észre vette azt az apró fényt is, ami ott világított.
tíz perccel később halkan kinyitotta az ajtót, kisurrant és ugyanolyan halkan be is zárta őket, mintha ezt minden este csinálná. de a baj az volt, hogy brooklyn normálisnak látszott még a legnemnormálisabb dolgoknál is.
"brooklyn, van egy nagyon fontos kérdésem."
"hajnali egykor?" rá támadt.
muszáj volt el nevetnie magát. "nem, kettőkor" rá kacsintott egy halvány mosollyal "szóval, mi szeretnél lenni?" széttárta a kezét és olyan fejet vágott, mintha ez lett volna a legvilágmozgatóbb kérdés, amit valaha fel tett.
brooklyn gondolkodott. mert ez tényleg világ mozgató kérdés volt és ő nem szeretett volna hazudni neki, így hát muszáj volt lelepleznie az első bolygót a naprendszerében.
"írni szeretnék" halkan mondta.
akármit várt. kigúnyolást, halk kiolvasást vagy le néző tekintetet. de ő csak ezt mondta : "nagyszerű brooklyn. de tudod, hogy ha jó könyvet akarsz írni, neked is jó történeté kell válnod."
nem értette, de utána amikor a kezébe nyújtott két sprayt - egy aranyat meg egy ezüstöt (a két kedvenc színüket), megértette. ugyanis a legjobb történeté akart válni, amit valaha le írhatott volna.
