brooklyn a hídon állt és nézte ahogy a csendes patak félig tiszta vize békésen folyik. a festményen gondolkodott, amit múlt éjjel jordannal ketten festettek. azon is agyalt, hogy szívesen le ugrott volna. nem, nem akart meghalni. csak a vízhez érni és eggyé válni vele, el tűnni benne.
mert néha ez lenne az egyszerű megoldás, el tűnni, de még ha tudta is hogy a valóság milyen kegyetlen tud néha lenni, az akkor is vonzotta őt mert szerencsére, jordan valóságos volt.
az univerzuma egyre csak nagyobbodott de majdnem meg fulladt attól, hogy még így sem fért el benne. próbált nem a gondolataira figyelni de mind tudjuk, hogy ez legtöbb esetben nem működik.
de aztán meglátta őt. jordan a karját nyújtotta átölelve őt, mint egy régi barátot. mert nem egy hete ismerték már egymást.
be szívták az őszi levegőt és jordan meghallotta brooklyn halk hangját.
- "megváltoztál az első tanálkozásunk óta."
- "az emberek változnak."
- "csak kívülről." brooklyn elmosolyodott és a tekintete megtanálta jordanét - "tudtam hogy el hiszed a hazugságokat." mondta és vissza nézett a hideg vízre közbe pedig hallgatta a szél halk dúdolását.pár pillanatig csak némán hallgattak de utána brooklyn megint megtörte a csendet - "te nem is mondtad mi szeretnél lenni"
jordan a kezét a tarkójára téve felnevetett, kicsit gondolkodott, de utána meg szólalt "hát én... én még nem tudom. tudod ezek komplikált dolgok."és tényleg azok. hogyan is tudhatta volna jordan 17 évesen, hogy mit is szeretne kezdeni az életével? majd közép suli után csak az anyja kávézójába fog dolgozni vagy el megy fő sulira filozófiát tanulni?
"nem tudom brooklyn, de ha tudni fogom, majd meg súgom neked"
a lány csak nézett a fiú csillogó lehetetlen elődöntő színű szemébe. jordannak nagyon érdekes szeme volt. változott, mint az idő. amikor sütött a nap akkor zöld volt, ha be bújt a szobája miközben kint erősen fújt a szél akkor barna, ha pedig el volt borulva vagy esett az eső akkor szürkés - zöld... nem volt ő vámpír, csak a szeme illeszkedett a környezethez.vagy lehet hogy csak az univerzum csodája volt, ki tudja.