Yoongi
Sosem gondoltam volna, hogy az emberek ilyen haszontalanok és önzőek tudnak lenni. Visszatartanak, mert gyengék egyedül és magányosak. Kidobnak, mert már meguntak vagy esetleg találtak nállad jobbat. Mindenki szenved senki sem akar segíteni a másikon, de elvárja hogy rajta mindenki segítsen. Vagy nem. Nem akartam elhinni, hogy ez a valóság, hiszen ki nem akarna a kis világában élni örökké? Én azt akarok. Erre csak egy mód lenne.
Számolom a napokat már nincs sok hátra.
Miért érzem izgatottnak magam. Nem kéne, de megtudni, hogy mi vár ezután nyugtalansággal tölt el. Visszaemlékszem amikor elmondtam a szüleimnek, hogy beteg vagyok. Nem érdekelte őket és azt mondogatták hogy csak bemagyarázom magamnak. Felesleges volt hazudni nekem, és saját maguknak. Sosem akartak megmenteni engem, inkább hagyták, hogy szépen lassan meghaljak belülről. Pedig nagyon fáj ha a saját gondolataid ellen harcolsz. Próbálod meggyőzni magad, hogy majd elmúlik, de nem. Majd aztán beletörődsz a helyzetbe, és számolod a napjaidat. Mint egy kalendárium, amikor elérsz az utolsó naphoz megkapod az ajándékod. Nekem ez az utolsó.
YOU ARE READING
Im fine/save me [¥oonseok]
FanfictionYoongi tudja mi a jó és mi a rossz. Hoseok tudja miért akar élni. Yoonginak nincsenek ambíciói. Hoseok kételkedik magaban. -Ne tedd ezt velem, én csak meg akarlak menteni. -Megmenteni? Kitől? -Saját magadtól. -Fejezd be Hoseok ez nem egy dráma, ne a...