Im fine/save me [¥oonseok]

eleven

Yoongi feldúlt volt. Csak a szokásos, de azért mégis más. Másabb lett, pontosítva az érzései lettek mások. Az átlagosnál is üresebbnek érezte magát, és ez aggasztotta. Félni viszont nem félt hiszen tudta, hogy el fog múlni. De az érzés kicsit sem akart alábbhagyni. Nem tudott rendesen aludni ami szinte mindig vele volt, egy rossz betegség amitől nem tudott megszabadulni tőle. Így hát a jó öreg altatókhoz fordult, amiből néha átlag adagot vett be néha pedig sokat. Valójában senki sem tudta mennyit. Ahogy szokták mondani, azt csak a tegnap este tudhatja. Csak így tudta elfelejteni a fiút aki megmozgatott benne valamit. Valami újat.

Új üzenete érkezett.

Szia! Nem akarsz eljönni velem kávézóba? Ha nemet mondasz az sem baj, nem akarom rád erőltetni magam, ha nem baj.

Yoongi nem tudta mitévő legyen. Teljesen tanácstalan volt, most az egyszer. Kellett neki egy kis idő mire feldolgozta, gyorsan visszaírt.