Im fine/save me [¥oonseok]

eight

Próbálom keltegetni, de semmi haszna. Kezdek aggódni amiatt, hogy valami komolyabb gond van, vagy csak téli álmot alszik. Mondjuk nem csodálom a tegnap történtek után, én sem akarnék felkelni. Inkább kiélvezem a látványt amit a szuszogó idegen ad. Arca kisimult, bár elég fehér de így is gyönyörű ahogy belelóg menta színű haja a szemébe. Arrébb simítom azt a kósza tincset, mire felhúzza orrát és nyamnyog eggyet. Kinyitja szemeit majd rám elmeli tekintetét.

-Jó reggelt.-köszöntem neki kedvesen miközben átöleltem. Nem mondott semmit csak hozzám bújt fejét a mellkasomba hajtva. Lassan vagy tíz perce így voltunk, ezért azt hittem megint vissza akar aludni.

-Hogy hívnak?- kérdeztem, és közben elkezdtem simogatni a hátát.

-Yoongi.- felelte halkan.

-Menjünk enni, biztosan éhes vagy.- szerencsémre most sem ellenkezett, hamen lejött velem a konyhába. Valami laktatót és egészségeset, ezért a kimbap mellett döntöttem. Még jó, hogy nem vagyok rossz a főzésben. Hamar kész lettem vele hiszen tegnap is ilyet csináltam és megmaradtak azt alapanyagok. Leültem az asztal másik oldalához és enni kezdtünk. Tudom, hogy még csak egy idegen számomra de szeretném megismerni. Néha felnézek, de csak egy kedvetlenül csámcsogó yoongit látok.