Sensei! - Naruto fanfiction

N É G Y

Egy hatalmas ajtó elé vezettek engem. Kakashi bekopogott, majd egy halk "szabad" után benyitott. Nagyra tárta előttem a gyönyörű faajtót, én pedig beléptem rajta.
Yamato, Sai, illetve Naruto korábban leléptek, így most Kakashi, Sakura és én álltunk az iroda közepén.

-Mit akarsz már megint, Kakashi? - kérdezte Tsunade unottan, kissé bosszús arckifejezéssel.

-Találtunk egy lányt az út közepén feküdve. - jelentette ki egyszerűen.

-Na és? Biztos megártott neki a pia. - vont vállat a nő.

-A ruhája és a lábai véresek voltak, de mire megvizsgáltam volna a sebei begyógyultak. Legutóbb ilyen gyors regenerálódást Narutonál láttam. - szólt közbe Sakura.

-Azt állítod, hogy a lány Jinchuriki? - kérdezte a nő felvont szemöldökkel, miközben az asztalára könyökölt. - Hol van? - kérdezett újból, mire két kísérőm vonakodva oldalra lépett, így megmutatva engem. Csuklyám mélyen arcomba volt húzva, zöld szemeim mégis izzottak, ahogy kék íriszeibe bámultam. - Mi a neved? - kérdezte, miközben alaposan szemügyre vett.

Megtépázott köpenyem vérfoltokkal volt díszítve, úgy lógott rajtam. Övemen kunai tartók és méreggel teli fiolatartók sorakoztak, combomon méregtűknek volt egy kis zseb. Vörös hajam kilógott a kapucnim alól, rendezetlenül hullott mindenfele.

-Válaszolj, ha kérdeznek! - szólalt meg hirtelen egy barna hajú férfi a sarokból. - És vedd le a csuklyát, a Hokage előtt állsz! - kiáltott rám.

-Hagyd csak. - legyintett a nő, majd újból felém fordult. - Szóval? Kit tisztelhetek?

-Watanabe Kiyoko. - válaszoltam, mire felvonta a szemöldökét.

-Az a Watanabe Kiyoko aki évekkel ezelőtt megszökött víz földjéről? - húzta félmosolyra az ajkait. - Valóban Jinchuriki vagy, ugye? - kérdezte, mire bólintottam. - Hát persze. A Watanabe ház mindig is az erős ninjáiról volt híres. - motyogta. - Mit kerestél itt, a falum közelében? - kérdezett újból.

~Ez a nő soha nem fogy ki a kérdésekből...

Megrándult a szám széle Fuji mondandójára, amit sajnos a Hokage is észrevett.

-Mi olyan nevetséges? - kérdezte szűk szemekkel.

-Évek óta a közelben bújdostam, asszonyom. - válaszoltam neki, figyelmen kívül hagyva szúrós tekintetét.

-Tudod irányítani a bijuu-dat? - újabb kérdés.

-Nem, Hokage asszony. Fuji soha nem hagyta, hogy megszelídítsem, de nem is volt rá szükségem. Elég erős vagyok nélküle is. - mondtam magabiztosan, mire a nő elvigyorodott.

-Kakashi. - ennyit mondott, mire az említett szembe fordított magával. Felhúzta a fejpántot bal szeméről, majd hirtelen egy székhez kötözve találtam magam.

-Mi a fene..? - morogtam, miközben rángattam a kötelet a kezeimen. Hirtelen egy éles tárgy indult meg felém a szoba túlsó végéből. Vak sötét volt, így nem láttam semmit, a hang alapján fűrész lehetett. A lábfejeimbe hirtelen kunaikat szúrtak. A körmeim alá tűk kerültek, a fűrész pedig gyorsan közelített a koponyám felé.

-Uramisten, meg fogok halni.. - pánikoltam, majd hirtelen elöntötte egyfajta nyugalom a testemet.

~Ne aggódj, kölyök. Én még mindig itt vagyok. - hallottam meg egy mély hangot az elmém mélyén.

Mély levegőt vettem, és bólintottam.

-És meg is mentesz? - kérdeztem újból nyugtalanul, ahogy a fűrész néhány centire volt a nyakamtól.

~Azt egy szóval sem mondtam. - felnevetett.

-Fuji, esküszöm neked, ha nem csinálsz valamit két másodpercen belül, én.. - a sírás kerülgetett, ahogy a hajam szélét elkezdte nyírni a fűrész. - Úristen, meghalok!

~Nyugodj már le, azt sem mondtam, hogy nem segítek. Elrontod a mókámat. - nem akartam elhinni, hogy még ő sértődött meg!

Hirtelen az egész testemet kékes, lilás tűz borította. A fűrész kipattant a helyéről, majd olvadni kezdett. A két kunai is elolvadt, majd mielőtt a forró vas égetni kezdte volna a húsom, a tűz miatt elszakadtak a köteleim. A tűk eltűntek a körmeim alól. Szabadnak éreztem magam, Fuji ereje pedig gyógyította a sérüléseimet. Fényforrások után kutattam a sötét szobában, azonban nem találtam egy gyertyát se, a sötétszínű tüzem pedig nem nyújtott jó fényt.

-Hol vagyok egyáltalán..? - motyogtam. Egy csettintésre szédülni kezdtem, a fejem majd' széthasadt, és hirtelen egy nagyon fényes helyen találtam magam. Összekellett szorítsam a szemeim, ha nem akartam megvakulni. Lassan nyitottam ki őket, realizálva, hogy újból a Hokage irodájában vagyok.

-Elég meggyőző volt. - hallatszott a Hokage gúnyos hangja mögülem, míg én az ezüst hajú férfi vörös szemébe bámultam.

~Sharingan? Nem néz ki uchihának.

Valóban nem.

Kitéptem kezeim a férfi szorításából, majd a szőke nő felé fordultam.

-Maga nem normális. - jelentettem ki, majd hisztérikusan nevetni kezdtem. - Azt hittem meghalok. - nyögtem ki miközben vihogtam.

A másodperc törtrésze alatt konyult le vigyorom, majd a lehető legkomorabban bámultam a Hokage értetlen szempárjába.

-Kívánom, hogy maga ennél ezerszer rosszabbakat éljen át. - jelentettem ki, mire Kakashi megfeszült mellettem, Sakurával együtt.

Lendületesen indultam az ajtó felé, majd kinyitottam azt. Mielőtt kiléptem volna, ártatlan mosolyt villantottam a döbbent asszonyra, és bevágtam magam mögött az ajtót.