Egy hatalmas ajtó elé vezettek engem. Kakashi bekopogott, majd egy halk "szabad" után benyitott. Nagyra tárta előttem a gyönyörű faajtót, én pedig beléptem rajta.
Yamato, Sai, illetve Naruto korábban leléptek, így most Kakashi, Sakura és én álltunk az iroda közepén.-Mit akarsz már megint, Kakashi? - kérdezte Tsunade unottan, kissé bosszús arckifejezéssel.
-Találtunk egy lányt az út közepén feküdve. - jelentette ki egyszerűen.
-Na és? Biztos megártott neki a pia. - vont vállat a nő.
-A ruhája és a lábai véresek voltak, de mire megvizsgáltam volna a sebei begyógyultak. Legutóbb ilyen gyors regenerálódást Narutonál láttam. - szólt közbe Sakura.
-Azt állítod, hogy a lány Jinchuriki? - kérdezte a nő felvont szemöldökkel, miközben az asztalára könyökölt. - Hol van? - kérdezett újból, mire két kísérőm vonakodva oldalra lépett, így megmutatva engem. Csuklyám mélyen arcomba volt húzva, zöld szemeim mégis izzottak, ahogy kék íriszeibe bámultam. - Mi a neved? - kérdezte, miközben alaposan szemügyre vett.
Megtépázott köpenyem vérfoltokkal volt díszítve, úgy lógott rajtam. Övemen kunai tartók és méreggel teli fiolatartók sorakoztak, combomon méregtűknek volt egy kis zseb. Vörös hajam kilógott a kapucnim alól, rendezetlenül hullott mindenfele.
-Válaszolj, ha kérdeznek! - szólalt meg hirtelen egy barna hajú férfi a sarokból. - És vedd le a csuklyát, a Hokage előtt állsz! - kiáltott rám.
-Hagyd csak. - legyintett a nő, majd újból felém fordult. - Szóval? Kit tisztelhetek?
-Watanabe Kiyoko. - válaszoltam, mire felvonta a szemöldökét.
-Az a Watanabe Kiyoko aki évekkel ezelőtt megszökött víz földjéről? - húzta félmosolyra az ajkait. - Valóban Jinchuriki vagy, ugye? - kérdezte, mire bólintottam. - Hát persze. A Watanabe ház mindig is az erős ninjáiról volt híres. - motyogta. - Mit kerestél itt, a falum közelében? - kérdezett újból.
~Ez a nő soha nem fogy ki a kérdésekből...
Megrándult a szám széle Fuji mondandójára, amit sajnos a Hokage is észrevett.
-Mi olyan nevetséges? - kérdezte szűk szemekkel.
-Évek óta a közelben bújdostam, asszonyom. - válaszoltam neki, figyelmen kívül hagyva szúrós tekintetét.
-Tudod irányítani a bijuu-dat? - újabb kérdés.
-Nem, Hokage asszony. Fuji soha nem hagyta, hogy megszelídítsem, de nem is volt rá szükségem. Elég erős vagyok nélküle is. - mondtam magabiztosan, mire a nő elvigyorodott.
-Kakashi. - ennyit mondott, mire az említett szembe fordított magával. Felhúzta a fejpántot bal szeméről, majd hirtelen egy székhez kötözve találtam magam.
-Mi a fene..? - morogtam, miközben rángattam a kötelet a kezeimen. Hirtelen egy éles tárgy indult meg felém a szoba túlsó végéből. Vak sötét volt, így nem láttam semmit, a hang alapján fűrész lehetett. A lábfejeimbe hirtelen kunaikat szúrtak. A körmeim alá tűk kerültek, a fűrész pedig gyorsan közelített a koponyám felé.
-Uramisten, meg fogok halni.. - pánikoltam, majd hirtelen elöntötte egyfajta nyugalom a testemet.
~Ne aggódj, kölyök. Én még mindig itt vagyok. - hallottam meg egy mély hangot az elmém mélyén.
Mély levegőt vettem, és bólintottam.
-És meg is mentesz? - kérdeztem újból nyugtalanul, ahogy a fűrész néhány centire volt a nyakamtól.
~Azt egy szóval sem mondtam. - felnevetett.
-Fuji, esküszöm neked, ha nem csinálsz valamit két másodpercen belül, én.. - a sírás kerülgetett, ahogy a hajam szélét elkezdte nyírni a fűrész. - Úristen, meghalok!
~Nyugodj már le, azt sem mondtam, hogy nem segítek. Elrontod a mókámat. - nem akartam elhinni, hogy még ő sértődött meg!
Hirtelen az egész testemet kékes, lilás tűz borította. A fűrész kipattant a helyéről, majd olvadni kezdett. A két kunai is elolvadt, majd mielőtt a forró vas égetni kezdte volna a húsom, a tűz miatt elszakadtak a köteleim. A tűk eltűntek a körmeim alól. Szabadnak éreztem magam, Fuji ereje pedig gyógyította a sérüléseimet. Fényforrások után kutattam a sötét szobában, azonban nem találtam egy gyertyát se, a sötétszínű tüzem pedig nem nyújtott jó fényt.
-Hol vagyok egyáltalán..? - motyogtam. Egy csettintésre szédülni kezdtem, a fejem majd' széthasadt, és hirtelen egy nagyon fényes helyen találtam magam. Összekellett szorítsam a szemeim, ha nem akartam megvakulni. Lassan nyitottam ki őket, realizálva, hogy újból a Hokage irodájában vagyok.
-Elég meggyőző volt. - hallatszott a Hokage gúnyos hangja mögülem, míg én az ezüst hajú férfi vörös szemébe bámultam.
~Sharingan? Nem néz ki uchihának.
Valóban nem.
Kitéptem kezeim a férfi szorításából, majd a szőke nő felé fordultam.
-Maga nem normális. - jelentettem ki, majd hisztérikusan nevetni kezdtem. - Azt hittem meghalok. - nyögtem ki miközben vihogtam.
A másodperc törtrésze alatt konyult le vigyorom, majd a lehető legkomorabban bámultam a Hokage értetlen szempárjába.
-Kívánom, hogy maga ennél ezerszer rosszabbakat éljen át. - jelentettem ki, mire Kakashi megfeszült mellettem, Sakurával együtt.
Lendületesen indultam az ajtó felé, majd kinyitottam azt. Mielőtt kiléptem volna, ártatlan mosolyt villantottam a döbbent asszonyra, és bevágtam magam mögött az ajtót.
BẠN ĐANG ĐỌC
Sensei! - Naruto fanfiction
FanfictionSENSEI! Naruto fanfiction Watanabe Kiyoko egy híres vízföldi klán utolsónak vélt leszármazottja. Sok mindenen keresztül megy, eljut Konohába, bejárja szél földjét és végül visszatérve otthonába az akatsuki tagja lesz. De mi történik vele aztán? Sze...