Sensei! - Naruto fanfiction

Ö T

A falu egyik kihalt utcáján sétáltam, mikor sebes lépteket hallottam meg magam mögött.
A nap égetően sütött ránk, nem lepett meg, hogy az emberek ilyenkor nem szívesen teszik ki a lábukat otthonról.

-Kiyoko, várj! - hallottam meg Sakura hangját, mire elvigyorodtam.

-Mit akarsz? - szóltam hátra.

-Nem hallgattad végig a Hokage asszonyt, így engem bízott meg, hogy tájékoztassalak a főbb dolgokról. Egy kevés időt itt kell tölts Konohában, amíg a Mizukage válaszol a kiküldött levelekre. Addig a mi csapatunkkal fogsz dolgozni. Körbevezetlek, jó?

-Nem kell, amire szükségem lesz megtalálom. - válaszoltam neki komoran.

-Legalább a szállásodhoz hadd vezesselek el. - kérte óvatosan, mire vállat vontam, majd elindultam előre.

-Akarsz beszélgetni? - kérdezte miközben felvette a tempómat.

-Nekem mindegy. - Nem igazán vágytam társaságra, igazából mindig is magányos voltam. Nem mintha nem akadtak volna emberek, akik érdeklődtek irántam, én választottam az egyedüllétet és nagyon jól megvoltam vele, köszönöm szépen. Sakura pedig gondolom úgy sem hagyott volna békén, így hagytam, hogy kérdezgessen.

-Milyen típusú chakrád van? - tette fel rögtön az első kérdést.

-Víz és villám. - válaszoltam nyugodtan.

Elgondolkodva csücsörített, majd kezeit háta mögé fonva rám pillantott a szeme sarkából.

-Azt mondtad elég erős vagy a bijuud nélkül is. - Mondta, mire egyetértően bólintottam. - A genjutsuban mégis ő mentett meg. - fűzte hozzá egy kíváncsi pillantással fűszerezve.

-A kezeim kivoltak kötve, tűk voltak a körmeim alatt és egy penge készült elvágni a torkomat, miközben mozdulni sem tudtam. - Jelentettem ki, ugyanis szerintem eléggé egyértelmű volt, hogy nem tehettem saját erőmből semmit.

-Helycsere jutsu? - kérdezett vissza, hangjából ezúttal kiéreztem egy csöppnyi gúnyt. - Minden ninja ismeri.

-Vaksötétben mégis hogy lássam mivel cserélek helyet? - vontam fel a szemöldököm, mire újra gondolkodóba esett. - Nézd, ha azért jöttél utánam, hogy baszogass, takarodj innen - jegyeztem meg könnyedén.

-Ne haragudj, igazán nem akartalak megsérteni.. - szabadkozott egy hamis mosollyal az ajkain. Füle mögé tűrte rózsaszín tincseit, majd széles mosolyt rajzolt az arcára. Nagy tüske vagyok a szemében, de vajon miért? - Szép a neved, egyébként. - Jegyezte meg fanyarul.

-Köszönöm. - terelni akarta a témát, én pedig hagytam neki.

-Mit is jelent? - nézett rám megjátszott kíváncsisággal.

-Nem tudom.

Hosszasan hallgatott, majd eleresztett egy fáradt sóhajt. Lehunyta szemeit néhány pillanatra, én pedig magam elé meredve gondolkodtam azon, hogy mégis mivel érdemeltem ki ellenszenves viselkedését. Időközben kiértünk a faluból egy csendes helyre, magunk mögött hagyva a gyönyörű épületeket.

-Ne aggódj, nem kivégzésre viszlek.

-Ha oda is vinnél, semmibe se kerülne egy másodperc alatt végeznem veled. - hangom kissé fenyegetően csengett, bár tudtam, hogy béna poénnak szánta csak. Hadd tudja, kivel beszél. - Miért a falu szélén van a szállásom? - Tisztában voltam azzal, hogy nem a valóságot fogja mondani. Az igazság valahogy úgy hangozhatott: Ha valami gond adódna veled és ki kéne végezni, itt nem zaklatnák fel a népet a történések.

-Úgy gondoltuk, hogy nyugalomra van szükséged a sok esemény után, és meglátásaink szerint ez a megfelelő környezet neked. - villantott rám egy mosolyt. Hazug ribanc. Kényszeredetten visszamosolyogtam rá, de szerintem megijedt tőlem, mert egyből elfordult. Fuji felnevetett, nekem pedig megrándult a szám széle a visszafojtott vigyorgástól.

Egy ideje mentünk már az erdő közt, én pedig hitetlenül ráztam a fejem, amiért ennyire tartanak tőlem.

-Egyikőtök sem látta még, mire vagyok képes. - jelentettem ki értetlenül, mire ő összehúzta a szemöldökeit. - Mégis mire ez a nagy ijedelem? - kérdeztem nevetve, mire lefagyott egy pillanatra.

-Miről beszélsz? - zavartan nevetgélt, én pedig szánalmasságán csak a fejemet ráztam.

-Jogosan féltek tőlem, ezt nem tagadom. - a hang a torkán akadt, ő pedig kitágult szemekkel nézett maga elé. - De amíg nem láttál engem harc közben, hogyan ítéled meg, hogy veszélyes engem az emberek közelében tartani?

-Megjöttünk. - Szólalt meg hirtelen, figyelmen kívül hagyva kérdésem. - Itt a kulcsod, - adta át a tárgyat - érezd otthon magad. - jegyezte meg kelletlenül, majd egy esetlen intés után elsietett.