A Beethoven suli

Első fejezet

A kezdet mindig nehéz, egyetértek. Mint minden könyv, ez is úgy kezdődik, hogy egy lány az új gimijébe készül. Tehetek én róla? Nem én írtam a történetet, hanem Zsanett. És ne hibaztassatok, mert nagyon nehéz abba belegondolni, hogy én nem létezem, csak egy kreált karakter vagyok. Nadeszóval. Íme:
   Harmadikos korom óta zongorázom. Imádom. Annyira jól tudok jatszani, hogy mikor csak heccből felvételiztem a Beethovenbe nyolcadikban, legnagyobb meglepetésemre behívtak. Egy nagyon nehéz darabot kellett eljátszanom, egész idő alatt izzadt a tenyerem, de megcsináltam. Azt mondták, majd értesítenek. Két hónap múlva küldték a levelet… és már biztos kitaláltátok mi volt benne, mert akkor most nem készülődhetnék ebbe a suliba. Tájékoztattak, hogy az osztályban Tizenhárman leszünk ( brr...) és a mi sulinkból egyedül én jöttem (a legjobb barátom hegedült, de nem vették föl)😢
    Lámpalázas vagyok.