A Beethoven suli

Negyedik fejezet

A gólyatábor
Igazából már csütörtök reggel bepakoltam a cuccomat, de szombat reggel valahogy mindig hiányzott valami a csomagomból, ezért kétszer is visszamentünk egyszer a zsebkámpámért, másodszor az esernyőmért. Így én értem oda utoljára. Ja, nem, a Kriszti. Mikor befutott, egy lány, aki vele egy suliból jött, de nem voltak túlságosan jóban, a'sszem Lizának hívják, odasúgta a Kittinek, hogy "ő soha nem tud sehova sem pontosan érkezni, nem is kellett volna megvárnunk, mert aki késik, magára vessen"
Amúgy ilyenkor már tíz perce a buszon voltunk és a fiúk (mily meglepő) máris együtt röhögtek valamin a telefonjukon. Róza néni és a Kriszti bejöttek hozzánk a buszba, és mikor észrevette a telefonokat, mefszóltalt:
-Ja, igen, azt elfelejtettem mondani, hogy telefonokat és egyéb kütyüt ne hozzatok, mert nem lesz rá szükség, és nem tudjátok hasznukat venni. Úgyhogy kérek mindenkit, az összes kütyüjét rakja ebbe a tasakba, ha magadnál tartasz valamit, én nem kutatom át a zsebeidet, de ha észreveszem a csalást, ne számíts semmi jóra, érthető? Robikám, járjál körbe ezzel!- igazából mélyen legbelül örültem neki, hogy nincs ilyen izé nálunk, mert így nagyob lehet az élmény ezek nélkül. Az utazás unalmas volt, hát Pécsről a Balatonhoz? Nem csoda. Kinéztem az ablakon: fa... fa... a változatosság kedvéért most három fa... majdnem beleőrültem. Szerencsére magammal hoztam a vázlatfüzetemet, és elkezdtem rajzolni. A zongorával együtt kezdtem el rajzolni, és azt is ugyanúgy szeretem, és ugyanolyan jó vagyok benne, márha ezeket lehet egy napon említeni egymással.
Elkezdtem rajzolni egy lányt, ahogy ül egy ablakfélfában, és gitározik, a fejét eltakarja a nagy karimájú western kalap, és lehajtott fejjel játszik. Már úgy voltam vele, hogy kezdem kiszínezni aquarell ceruzával, és majd otthon rávizezek, amikor odaült mellém egy barna, kicsit hosszabb hajú fiú, és útközben kivette a fülhallgatóját. Őt, úgy hallottam, Andrásnak vagy Andornak hívják, tegnap nem is hallottam őt beszélni. Jól ki szoktam jönni az ilyen aranyosakkal. Aztán megszólalt
-Szia.- ó. Rájöttem, miért nem hallottam én beszélni tegnap. Mert, hogy úgy mondjam, nem éppen férfias a hangja.
-Szia.
-Látom, szeretsz rajzolni, és tudsz is. Hol tanultál?
-Az előző sulimban. Volt emelt óraszám zenéből és rajzból.
-Tényleg? Én Martonvásárra jártam, ott volt külön művészeti iskola ennek. Most minden szombaton ott vagyok. Tényleg, elfelejtettem bemutatkozni, én Bandi vagyok. Hát te?
Csipkerózsika piros lovon! Ott van a vázlatfüzetem előtted, tudom, hogy láttad a cimkéjét. Na mindegy.
-Hanák Natasa, de hívj csak Natinak. Én szombatonként cserkészgyűlésre járok. Amúgy miért nem a fiúkkal ülsz? Nem szimpik, vagy mi?
-Bunkó f*sz az összes, el vannak telve maguktól, és csodálkoznak, ha valaki nem isteníti őket.
-És ezért...?
-...idejöttem hozzád, mert te eléggé szimpinek tűntél, és lásd, nem tévedtem!∩__∩
-ó... ez igazán kedves... Rajzolsz nekem valamit?- odaadtam neki a vázlatfüzetemet, ő meg elkezdett rajzolni egy lányt, amint gitárral a hátán szomorúan sétál az utcán, homályosan látszik, hogy egy kék baseball-sapkás fiatalember a másik oldalról integet neki, de a lány nem veszi, vagy nem akarja észrevenni. Utána elkezdte kiszínezni, és basszus, nagyon jó lett. Visszaadja a hangulatát, nagyon fantázikus és nahy színözön volt, öröm nézni. Wow...
-Ennyire tetszik?- mosolygott. Nem, nem azért esik le az állam...
-Megkaphatom?-kérdeztem félősen.
-Hát persze! Neked csináltam.
Elmosolyodtam, nagyon kedves ez a fiú.
Közben odaértünk, Róza néni is mondta, hogy szedelődzködjünk, és rendeződjünk párokba. Ezek után persze, hogy Bandi és én párok lettünk. A busz rögtön a táborhelyünkre hozott minket, már csak be kellett sétálni. Négy kis faház volt, mindegyikbe négyen férnek, én a Krisztivel, a Lizával meg a Kittivel kerültem egy szobába, majd amikor kipakoltunk, már akkor összekapott a Kriszti meg a Liza, hogy a fürdőszobában a legfelső polc kié legyen. Na, már most izgi.
Már délután egy volt, először mindenki kipakolt, majd utána lementünk ebédelni, volt egy központi ház, ahol volt az étkező meg a konyha mindenkinek, de minden faházban volt fürdőszoba.
A mai program úgy nézett ki, hogy két órát kaptunk, hogy felfedezzük a környéket, és felhívjuk a szüleinket, hogy jól vagyunk, megérkeztünk – Én már otthon megbeszéltem anyáékkal, hogy nem fogom őket hívogatni, lesz négy, a külvilágtól mentes napom –. Utána lesz egy kis gyűlés és megbeszélnivaló. Róza néni bejelentette, nevet kell adnunk a házikónak, és hogy a négy nap végén lesz egy kis felmérés, hogy melyik faház lakói a legrendesebbek. Látta, hogy legtöbben már nagyon indulnánk, ezért még egy utolsó búcsúszónak azt mondta, hogy ne felejtsük el, a gólyatábor arról szól, hogy összeismerkedjünk, barátkozzunk.
Bandi hátulról lepett meg, rámköszönt, és derűsen megkérdezte, merre megyünk.
-Minek örülsz ennyire?-kérdeztem mosolyogva, mert a jókedve rám is rámragadt.
-Annak, hogy egy ilyen szép napon, mint ez, nem kell azon zsémbelődnöm, hogy egyedül vagyok. - amúgy megfigyeltem, hogy ő általában nagyon keveset beszél, csak ha szükséges, de a közelemben azért megered a nyelve. Mit ne mondjak, csak két-három órája ismerjük egymást, de már ő a legjobb barátom.
-Igazából én is attól féltem, hogy mindenki megtalálja a helyét, csak én nem. De, milyenek a szobatársak?
-Ők a fiúk még elviselhető része, nem olyan fennhéjázóak, mint az a másik három.
-Kik??
-A Tamási, a Robi meg a Patás. Ne akard megtudni min versenyeznek. De úgyis visszakérdezel: azon, hogy melyikük tud legelőször elcsábítani egy csajt, majd lefektetni
-Ez undorító! Szexista majmok!
-Ne mondd el senkinek, nem szabad megtudniuk, hogy tudod. És vigyázz velük. Főleg a Patástól óvakodj, kérlek.
-Rendben... -suttogtam. Nem akartam ilyen krimibe illő osztálytársakat, és történetet.
Akkor inkább azt szeretnéd, hogy Bandi tartotta volna meg magának? Te meg szépen beleesel valamelyik bájgúnár csapdájába?
Nem! Dehogyis. Csak... Ah, mindegy.
-Nati! Figyelsz? Mi van?
-Te-tessék? Bocs, elkalandoztam.
-Csak megkérdeztem, hogy te milyen hangszeren tanulsz.
-Ja, tényleg, egy zenesuliba járunk, egy osztályba, és a lényeget nem tudjuk! Én zongorán. Meg furulyáztam, csak azt egy év után le is adtam. Te?
-Ó, én klarinétozom, és zongorázom.
Nem kellett több. Mert aki zongorázik...
...rossz ember nem lehet.