A Beethoven suli

Harmadik fejezet

Szeptember 2, péntek
Az első napom blablabla... Ki kell, hogy ábrándítsalak; nem lesz semmi olyasmi, hogy ma láttam meg először a szerelmemet, vagy valami nagy döntés! Ugyanmár, tény, hogy ezek csak mesék. A valóság nem ilyen. (Viszont az is igaz, hogy én is kitaláció vagyok, szóval nekem kuss, nemigaz?)
A suli szép elegáns, mindenhol valami híres hangszer, vagy egy levél Beethovennek, vagy tőle. Az osztálytermünk semleges,olyan mint a többi.
Az osztályom... van néhány kedvesnek látszó figura. Az egyikük, Kitti megkínált rögtön a... nem tudom, mijével, de cuki volt. Hét lány van és hat fiú. Már most látom, hogy ki kivel lesz jóban. Ja, elfelejtettem mondani, hogy szombattól keddig lesz a gólyatábor a Balatonnál, táborozni fogunk. Róza néni már két napja küldött e-mailben egy tájékoztatót róla.
Róza néni már ma megejtette az ültetést, én a Kolos mellé kerültem. Rögtön a mélyvízbe, tanárnő!? Hmm
A Kolos egy kotnyeleskedő, nagyhangú, fogpiszkáló gyerek, aki egyfolytában rajzol, komolyan. Már most nem kdvelem, de elhatároztam, hogy nem ítélkezem az arckifejezés alapján! (Mert ezt előszeretettel alkalmaztam...)
Ma mindenki bemutatkozott szárazon, hogy honnan jött, mik a hobbijai, stb. És itt meghallottam, hogy Zalán is arra lakik, mint én (ő trombitál). Szimpatikusnak tűnik, és szerencsére nem egy nagy nőcsábász, látszólag lehet vele úgy beszélgetni, mint osztálytárs az osztálytárssal, nem csak úgy, mint pasi a csajjal.
Megkaptuk az órarendet, meg egy lapot, hogy milyen szakkörök vannak a kötelező szolfézson kívül. Matek, kézműves, latin, barkács, rajz, kémia... én beikszeltem a latint, a rajzot, a matekot meg a kémiát. Meglátjuk, milyen.
Ebben az évben választani kellett egy második nyelvet: az nekem nagy dilemma volt, hogy a franciát, vagy a latint válasszam. Végül, mert a latin holt nyelv, a francia mellett döntöttem, de a latint még mindig szeretem, ezért természetes a szakkör.
Holnap lesz a gólyatábor... izgulok!