A Beethoven suli

ötödik fejezet

Szóval körbejártuk a terepet, nagyon sokat nevettünk, rég nem volt ilyen jó napom.
    A faházak körül találtunk sok sok fát, sőt, a faháztelepet minden oldalról körülvették a fák, kivéve amelyik úton jöttünk, és a kis ösvény, ami a Balaton partjához vezetett. Elmondta, hogy ő is most kezd franciául tanulni, vagyis együtt fogunk járni erre az órára. Az erdőben bolyongva találtunk egy üreges fát, aminek a belseje ki volt bélelve mohával. A kérgére pedig mindenféle monogramok voltak vésve. ,,Heni és Réka itt járt" vagy ,,örökké B+K". 
    –Azta…
    –…ez gyönyörű!
    –Legyen ez a mi fánk!–Bólintottam. Elkezdtük belevésni, hogy "Nati és Bandi barátsága itt kezdődött."
    Azt még nem tudtam, hogy miután innen elmentünk, ugyanide sok évvel később valahogyan akaratlanul visszataláltunk, és a barátságunknak egy újabb mérföldköve lett e fa.