Az a lány

2.

És talán mindig is utáltam a változásokat, főleg a nagyokat, és mindig is szerettem volna ha a dolgok ugyanúgy maradnak, valahol a lelkem mélyén mindig is vágytam arra, hogy történjen valami teljesen új, megmagyarázhatatlan, és csodálatos amire nem vagyok felkeszülve ugyan, de élvezzem minden pillanatát.
Eddig nem igazán hittem ezekben a dolgokban, de bevonzottam.
Mert jöttél te az életembe és felborult minden, megkaptam a legnagyobb változást ami egyszerre rémített meg minden pillanatban, varázsolt el és tett boldoggá még azután is, hogy vége lett és csak visszagondoltam rá. És talán nehezen hittem el az elején hogy ez megtörtént de még nehezebben fogadtam el a végén hogy elmúlt/ál és ez ennyi volt és minden más lett, és azt sem tudom milyen volt előtte, és nem tudom mihez kezdjek, mi jön ezután, és hogy hogyan kell egyedül a semmiből megint valamit teremteni valakivel.