Az a lány

4.

Nagyon sokszor voltam nagyon gáz előtte, de először talán akkor amikor legelsőnek szólítottam le. Igen, sose árt már az elején rávilágítani hogyha velem kezd el ismerkedni az egy kicsit nehezebb lesz... Tehát az a duma amivel én leszólítottam, amivel én beszélgetést kezdeményeztem...hát mit ne mondjak érződött a szociális tapasztalatlanságom. Viszont legalább miután már megismert, és visszagondolt erre tudhatta hogy ugyan über gáz voltam, érte beválaltam, és érte próbálkoztam. És nem tudom hogy szimpi voltam-e neki, vagy egyszerűen csak megelégelte a napi zaklató üzeneteimet, de egy idő után már nem csak válaszolgatott hanem kérdéseket is tett fel, és az alap és veledet felváltotta a milyen napod volt. Aztán pár hónappal kesőbb, na jó legyen fél év már volt olyan nap...két hetente, mondjuk kedden, mert az jól hangzik hogy ő írt rám hogy szia. Egy év múlva pedig már az is előfordult hogy reggel, full kómásan nem hiába néztem a telefonomra mert ott virított az üzenet tőle hogy jó reggelt az előző napi aludj jól alatt. Egy másfél év múlva már (uuu igazi fordulópont volt) beállítottunk egymásnak becenevet és igazi tömeg 21.századiak lettünk. Aztán valamikor a vége felé, és igen ez a kedvencem, és igen szar hogy csak ilyen későn de már küldött sziveket.
Ilyen volt a kapcsolatunk online. Kicsit kevés, és kicsit semmilyen de éppen ezt imádtam benne, mert mi előben voltunk egymásnak és a valóság pillanatait használtuk ki. Ezért volt az hogy kurva sokat találkoztunk rengeteg elcsépelt, nem mindennapi faszságot csináltunk együtt, ami nekünk akkor a világot jelentette, sőt nekem még a mai napig de mindig volt valami amit nem értettem. Mindig tett, vagy mondott valami olyat amit nem. Mindig meg tudott lepni, mindig tudott újat mutatni. Még az utolsó pillanatokban is, amikor már bármiben fogadtam volna hogy igen én ismerem a barátnőmet, még akkor is előrukkolt valami újjal amitől én nyilván mégjobban imádhattam.