Az a lány

3.

Nem szeretném túl klisézni ilyen első látásra szerelem dolgokkal, de nem hazudhatok arról, hogy aznap, amikor teljesen életunt allapotban, kialvatlanul, nyomottan az esős időjárástól, először megláttalak egy pillanatra minden elborult. Mint amikor iszod feleseket aztán amikor nem számítassz rá hirtelen beütnek. Én sem számítottam rá, hogy az a nap más lesz mint a többi, hogy történni fog valami és őszíntén a legkevésbbé sem számítottam arra hogy meglátok egy lányt és meglátok benne mindent.
Megláttalak, a közeledbe kerültem és elbűvöltél, egyszerűen rabul ejtett a komfordzónád, többet nem tudtam kiszabadulni belőle, és nem is akartam. Belenéztem a szemeidbe, és tudtam hogy meg akarlak ismerni, hogy bármibe is kerüljön nekem tudnom kell milyen vagy ha boldog vagy, ha szomorú, hogy lehet megnevettetni, tudni akartam minden gondolatodat, minden titkodat, tudni akartalak Téged. Egyetlen pillanat volt és ebben az egyetlen pillanatban csapott belém a felismerés, hogy ismerni akarom a lelkedet, hogy ismerni akarlak Téged.
Mindez úgy történt, hogy én olyan szinten antiszociális vagyok, hogy félek az emberektől, félek beszélgetni velük, józanon szinte képtelen vagyok ismerkedni, de még részegen is nehezen és sokszor még akkor sem ha odajönnek hozzám és próbálkoznak. Ezért olyan nagy dolog hogy érted készen álltam beszélgetni és teljesen megnyílni. Vagyis igazábol abban a pillanatban én már megnyíltam neked, abban a pillanatban úgy éreztem hogy hirtelen biztonságba kerültem és most már minden rendben lesz.
És igen ezt mind abban az egy pillanatban, hogy megláttalak és először belenéztem a szemeidbe. És igen lehet hogy ezután csak kevés közös pillanatunk volt, de az biztos, hogy mindegyikben történt valami, amit sohasem felejtek el.