A kocsink begurult a "vadonatúj", egyáltalán nem lelakott házunk felhajtóján...ha ezeket a darabokra tört kődarabok annak lehet nevezni. Ja várj, ezek csak cserepek. Bocs, akkor felhajtónk sincs. Viszont meglepődtem amikor kiszálltam a kocsiból, végülis annyira nem volt rossz ez a kis ház.
Sőt, rosszabbra számítottam. De a kastély még mindig nem nyerte el a tetszésemet, ami a házzal szemben volt a távolban. Nincs más szó rá: Creepy, hátborzongató, szépnek szép de ijesztő.
Miközben a kastélyon merengtem Edward, a féltesóm a hátam mögé sétált, szinte olyan halkan mintha a lábai nem is érintették volna a talajt. A következő pillanatban már valamit a pólómba tett, valamit ami mozog.
-Úristen!Mi ez?! Vedd ki! Edward szedd ki! -Sikoltottam miközben úgy ugráltam mint egy idióta. Igen, hölgyeim és uraim, én egy 18 éves lány vagyok. Az már más kérdés, hogy nem hasonlítok rá.
-Oké oké. De ez csak egy ártalmatlan százlábú.-Mosolygott rám.
-Hogy micsoda?! -5 perc ugrálás és futkosás után végre sikerült megszabadulnom attól az izétől. Utálom a csúszó-mászó akármiket. Még egy utolsó dühös pillantást vetettem a bátyámra aztán bementem a házba. Elfoglaltam az emeleti szobát aminek volt ablaka. Mert ugye a másiknak nem volt. A kilátás gyönyörű. Mondanám ezt, ha nem a rém kastélyra mutatna. Mintha direkt úgy tervezték volna, hogy erre a panorámára nyíljon.
-Úgy érzem ezt a szobát külön nekem tervezték...-Sóhajtottam.
-Tényleg? -Szólalt meg Edward aki az ajtófélfámat támasztotta.
-Mi a...?! -Fordultam meg hirtelen.- A szívbajt hozod rám ezzel a folytonos osonással.
-De hát én ne..-Kezdte el de én félbeszakìtottam.
-Igen tudom. Ezt már sokszor megbeszéltük. Most menj, pakolj ki te is. Addig én elkezdem itt. A szembelévő szoba a tiéd.-Böktem a másik ajtó felé. Miután kiment én elkezdtem behordani a kartondobozokban tárolt cuccaimat. A szoba se volt túl érdekes: Egy ágy, ruhásszekrény, íróasztal székkel és egy polc amire rátettem 'A halhatatlanság szabályai' c. könyvem és szinte azonnal leszakadt. Hangos puffanással ért földet.
-Szép.-Kb kipakoltam minden kütyüm, ruhám stb. már esteledett. Az erkélyre kisétálva a korlátra támaszkodtam.
-Egy éjszakai séta húgicám? -Kérdezte egy ismerős hang a hátam mögül. Edward volt, hangja bársonyosan csengett és nyugodt volt. Túlságosan is nyugodt. A szobám félhomályában sápadtabbnak tűnt mint általában így kihangsúlyozva bíbor szemeit.
-Ed, ilyenkor? Viccelsz velem? -De ő csak nézett engem. Egy másodpercre sem vette le rólam a szemem.- Edward? Hahó?
ESTÁS LEYENDO
A Végtelenség
FantasíaEgy átlagos család. Egy átlagos lány. És egy költözés. Amira Black élete gyökeresen megváltozik miután a szüleivel és a bátyjával Erdélybe költöznek. Mind ez szép és jó lenne, ha nem egy eldugott erdei házban látták volna szülei az álomházat. Amira...
