it's okay/jenlisa/

∅²

A kisbolt halvány, fehér fénye teljesen fakó hatást adott Lalisa, amúgy kissé kreol bőrének. Nem beszélünk, csak a piros bevásárlókosárba pakoljuk a különféle italokat. Vajon hány éves lehet? Elég kislányos az arca, ettől függetlenül viszont vagy 5 centivel magasabb nálam. Mondjuk nálam mindenki minimum 5 centivel magasabb.
Ahogy felé pillantgatok, mindig újabb és újabb boncolgatnivaló dolgot fedezek fel rajta. Nagyok és csontosak a kezei, rettentően vékony, hosszúak a lábai és borzalmas tusvonalat húzott magának.
- Néztél tükörbe?- felé fordulva intézem hozzá, kissé tapintatlanul megfogalmazott kérdésem.
- Tessék?- kerekedik ki a szeme és tekintetünk összeakad egy pillanatra.
- Csak mert nagyon csúnyán festetted ki a szemed.- felelem és ő arca elé kapja a kezét.
- Bocsánat.- motyogja a tenyerébe, tovább takargatva az arcát. Most elszégyellte magát?
- Most miért kérsz bocsánatot?
- Általában szépen ki szoktam sminkelni magam, de késésben voltam. Nem tiszteltelek meg titeket azzal, hogy szépen kifestetten jövök el.- elcsuklik hangja az utolsó pár szónál.
- Ugyan... én egyáltalán nem azért mondtam ezt, hogy rosszul érezd magad. Ha gondolod, meghúzom neked szépen.
Megrázza a fejét és átveszi tőlem a kosarat.
- Én fizetek.- jelenti ki határozottan és nagy léptekkel indul el a kasszához.
- Miért voltál késésben?- lépek mellé és egyesével pakolom a pultra az üvegeket.
- Hát mert...- elvékonyított hangon, kis pírral az arcán akarja folytatni mondókáját, de alsó ajkára harap. Tuti dugtak.
- Mert?- nézek rá kíváncsian, mintha nem lenne nyilvánvaló.
- Tudsz titkot tartani?- közelebb lép hozzám és fülembe susog. Nagyon közel van.
- Persze.- bólintok, mikor az eladó az összeget kéri és Lisa a táskájához kap.
Aranyos, nyuszis pénztárcából húzza ki a nagyobb bankókat és adja a nő kezébe, a következő mondattal:
- A többi a magáé.
- Igazából pont annyit adott, amekkora értékben vásároltak.- jegyzi meg az idős hölgy felnézve a pénz számolgatásából, minek következtében Lalisa arca felveszi a vörös színt, én pedig halkan felkuncogok. Muszáj volt, sajnálom.
- Értem, ez esteben hadd adjak még egy kis aprót...- kap ismét a táskájához Lisa.
- Ugyan, ez felesleges.- mondja szerényen a hölgy és rám pillant.
- Tényleg Lisa, menjünk.- leveszem az alkohollal teli szatyrot a pultról és megfogom ismét a kezét, mire abbahagyja az apró keresését és rám néz.
- Mi az?- kérdi értetlenül, majd a kezünkre pillant.
- Azt mondtam, hogy menjünk.- mosolydom el halványan és ismét kezét fogva indulok el vele.

Lalice-t nem egyszer emlegették akkortájt a társaságunkban "új barátnő"-ként. Először Yejuné volt, aztán nem.