Ördög Szégyene

első fejezet

Ellie és Kincső az iskolában találkoztak, ahol fekete barátnője egy cserediák programban vett részt. Elle félig Svéd, félig Afro -Amerikai. Kincső mindig is irigykedett különleges szépségére.

Kincső első barátnője ő volt, mikor ebédszünetben egy asztalnál ültek, és a szőkeség felajánlotta neki az almáját. Azóta elválaszthatatlanok.

Kincső a többiek bíztatását hallgatva lépett fel az utolsó lépcsőfokra, vele szemben egy régi ajtó, amellett pedig üres falak. Senki sem lakott már a tizediken, csak ez az egy ismeretlen fiú. Senki sem ismeri, nem is látták még sokan. Mint egy szellem.

Nagy levegőt vett, ki majd be. Igazán félt, magától a lakótól, és a környezetétől is. Úgy érezte csak egy apró hangtól is megijedne, és inkább elfutva az egész estét maga mögött hagyná. A cukros fiú mondott neki valamit, de nem hallotta tisztán. Mindenki bíztatta, a kilencedikről mondogatták, hogy mit csináljon. Kopogjon, várjon, és beszélgessen... Könnyű volt mondani.

A többiek unszolására erőt vett magán, és háromszor kopogott az öreg fa ajtón. Ekkor mindenki elcsendesedett, és talán még jobban a korlát mögé húzódtak. Kincső megijedt.

Hallott bentről némi motoszkálást, majd kibírhatatlan kutyaugatás csapta meg a fülét. Tompa volt ugyan, de a vakarcsnak akkora hangja volt, hogy ott is hallani lehetett. Szinte tudatlanul hátrébb lépett egyet. Még több apró nesz, kaparás hangja volt az egyetlen amit hallani lehetett, bár a többiek ebből lehet semmit sem vettek észre. Hirtelen fordult a zár, és résnyire kitárt ajtón keresztül az idegen fogadta őket. Először csak a mellkasát vette észre, Kincsőhöz mérve túl magas volt. Feketébe volt öltözve, majd ahogyan az ajtó többet engedett látni, az előbb hallott kutya szaladt ki Kincső felé. Ugatott, ugrándozott, de nem sokáig. A furcsa fiú kissé belerúgott, majd felemelte és szitkozódva bedobta a lakásba. Persze a kutyának semmi baja nem lett.

Kincső teljesen leblokkolt. Izgult, félt, várta, hogy az idegen mondjon neki valamit először, de ő csak a szőkét kémlelte. Felhúzott, vastag szemöldöke alatt kék szemek bújtak el, kissé vöröses árnyalatú volt, ha jobban megnéztük. A kezein tetoválások ezre feszült hosszasan, tipikusan olyan ember volt akitől Kincső félne. Mert félt is. Mégis, annyira megmagyarázhatatlan volt. Mintha vonzotta volna a tekintetét a lénye, a megjelenése.

Nagyot nyelt.

- Öhm, sz-szia. A gondnok most,... most szólt, hogy... - egész eddig a padló, és a keze között volt a tekintete, de az ismeretlen szemeinek égető hatása volt. Félőn felnézett rá. A szemöldöke még mindig a homloka közepén volt.

- Hogy? - kérdezett vissza kissé bunkón. Kincső megköszörülte a torkát. Hirtelen elfelejtette azt a gáz szöveget amit a szájába adtak a többiek, hogy megszivassák a srácot. Próbált kitalálni valamit, de a többiek motyogása összeolvadt a gondolatainak hangjával. Megköszörülte a torkát.

- Hogy aaa... - segítségért észrevétlenül a többiek felé nézett, de jól elbújtak, nem találta őket. Az első gondolatot máris kimondta, ami az eszébe jutott. - Am, a garázsod... Mármint, hogy valaki neki tolatott, és most... Most nem - n- em megy. Vagyis nem nem megy, hanem... - Kincső vörösödve próbálta menteni a menthetőt, viszont mielőtt még befejezhette volna az ismeretlen fiú beleszólt. Már percek óta azt akarta, hogy legyen végre szemkontaktus, de a lány folyton csak a padlót, vagy a falat nézte miközben magyarázott.

- Nincs garázsom cica, legalábbis nem itt. - Kezdte idegesíteni ez a szőkécske aki csak úgy bekopogott. Idegesítette a kinézete, a hangja, ahogyan beszélt... Majdnem minden. Féloldalasan vigyorogva nézte tovább, ahogyan a lány pirosan makog, közben az ajtófélfának dőlt. - Na, ma még elmész, vagy mondasz valamit? - Lehet kicsit sértő volt ez a mondat, de már nagyon ment volna vissza a lakásba. Valahol nevetett a csajon, de elege volt már.

Látta, ahogyan a lány egy nagyot nyel, majd valahova oldalra néz, és vissza rá. Mózes kérdőn nézett a szemébe, mielőtt be nem csukta volna előtte az ajtaját.

ez a fejezet direkt rövid egyébként.

de igeen itt is folytatom a könyvecskémet ♡ remélem tetszett nektek, légyszi hagyjatok nyomot magatok után. ♡ amúgy sokat írok, írtam miután kiraktam wattpadra, egyszerűen csak nekem az írás néha megy, néha nem. de köszönök mindent! ♡♡♡