Feltétel nélkül

Váltás

(Vegyétek ezt amolyan bevezetőnek. 😊 Az ő párosuk ritka mint a fehér holló. Ezért is remélem, hogy lesz érdeklődő rájuk.)

Sose értettem minek kell osztályokat összevonni. Teljesen értelmetlen volt. Persze a tanárok sosem hitték értelmetlennek a dolgot. Így esett meg, hogy én is átkerültem egy másik osztályba, többedmagammal együtt. Egy csomó okostojás közé löktek. Nem azt mondom utálok tanulni, de van amit egyszerűen nem szeretek. Morgolódtam is magamban, egész addig míg az új osztályfőnököm megkérte az osztályelnököt, hogy tartson kiselőadást az elmúlt órák anyagából. Az anyag kb semennyire nem fogott meg, az osztályelnök annál inkább. Teljesen magával ragadott. Nem volt az a kigyúrt állat mint jómagam, de mégis volt benne valami amitől komolyan mondom, hogy elpirultam. Bizony így volt. Sose esett még meg. Sőt, az sem, hogy az óra után úgy bámuljak rá mint holmi megváltóra. Komolyan kezdtem úgy érezni magam mint azok a picsák akik futnak utánam. Az térített észhez, hogy egyik legjobb haverom, Shownu, fejbe dobott egy labdával. Onnantól kezdve kis időre feledésbe merült az osztályelnök. Ám ez az állapot sem tartott túl sokáig, hisz dupla testnevelés következett mely nekem és néhány fiúnak még a kosárcsapatból egyben edzést is jelentett. És tudjátok miért örültem én ennek jobban mint máskor? Megmondom. Csakis azért mert az osztályelnök is tudtam ott lesz. Őrület mi? Én aki mindig könnyen kaphattam volna meg bárkit, most szívesen vetném magam az osztályelnök lábai elé. Ah, azt hiszem valami nagy baj lehet velem.
Na de... a tesi elkezdődött ahogy mindig, kivétel hogy a kosár csapattal egy kis mini játékot játszottunk. Szurkoltak is a többiek nekünk ahogy illett. Csak akkor lepődtem meg s fagytam le egy pillanatra mikor a tekintetem találkozott az osztályelnökével. Ő rám kacsintott én meg valami különös oknál fogva elpirultam. Észre se vettem így a felém közeledő labdát ami így szépen fejbe talált. Egy kisebb sokk és nagy röhögés után észhez tértem és megtoroltam sérelmem. Dobtam is három kosarat hiba nélkül. Aztán még persze többet is és nem csak én. Jó volt az óra, eltekintve a kis bakimtól.
Az óra, illetve órák így teltek. Ami után a többiek a zuhanyzóban is bambulásommal ugrattak. Sőt, aztán is. Szerencsére nem jöttek rá ki miatt kapcsoltam ki.
- Hoseok itt van? - hallottam, hogy valaki engem keres.
- Ha Wonho-ra gondolsz akkor igen. - hallottam Shownu hangját - Bent van, még öltözik. Megvárhatod itt.
- Nyugi nem fog leteperni, nem az ilyen nyüzügék, mint te, az esetei. - Jooheon egyszer kitekerem a nyakad.
- Értem. Nos.. akkor megvárom. - miért olyan ismerős a hangja?
Ezután hallottam némi nevetést, aztán lépteket és ajtó nyitódást majd csukódást.
Mikor végeztem a törölközéssel a törölközőt derejam köré tekertem és elhagytam a zuhanyzók területét. Bár ne tettem volna. Miért? Nos, csak azért mert aki rám várt az az osztályelnök volt. Szemtelen mód végig mért amitől azonnal zavarba jöttem. Szedd már össze magad Wonho! Te nem vagy ilyen. Vagy mégis? Elég volt közel jönnie, hogy én elpiruljak. Éreztem ég az arcom, főleg akkor jobban mikor elmosolyodik.
- Csak nem zavarban vagy? - fejem ráztam, hogy nem - Ejnye, a nagy kosaras beijed egy okostojástól? Hm? Tudom, hogy így hívtok.
- Én nem is...
- Mindegy. - lép el tőlem - Azért jöttem ide, mert szükségem van a segítségedre. Öltözz fel, kint megvárlak.
Bólintottam csak amit ő egy fura mosollyal reagált le. Ezután hagyott ott engem. Kezeim egyből szívemre tettem.
Ez mégis mi a fene volt? Miért van ilyen nagy hatással rám?
Fejem ráztam meg, hogy aztán sietősen öltözni menjek. Meglepően hamar végeztem. Nem féltem. Dehogyis. Csak nem akartam, hogy az osztályelnök rám nyisson. Uram atyám! Lassan rosszabb leszek mint egy csaj. Én nem ilyen vagyok.
- Na megvagy? - épp csak kinyitottam az ajtót ő már rögtön letámadott - Gyere, nincs túl sok időnk.
- De mire?
- Jah igaz is, még nem mondtam. - csak egy lépést tett előre - Az van, hogy te fogsz segíteni rendbe szedni a szertárat. Felmérjük miből van hiány, ilyesmik. - magyarázta.
- De miért én?
- Nem világos? - fejem ráztam, hogy nem - Az egyik az, hogy túl cuki voltál a pályán, eltekintve a képedbe száguldó labdától, a másik meg, hogy te értelmesebbnek tűnsz mint s többi izomagyú kosaras. - khm... nem kicsit meglepett, tagadni se tudtam volna - Na menjünk. - mondta, fogta meg kezem és húzott magával.
Én meg mit tettem?  Hát hagytam magam. S miért? Csupán csak azért mert ahogy fogta kezem úgy éreztem magam mint azokban az eszement nyálas filmekben a tini picsák akik már csak attól maguk alá csinálnak ha egy félisten pasi hozzájuk ér.