Feltétel nélkül

Félreértések

(Késve, ismét, de itt az új fejezet. Jó olvasást. 😊)

Az este?!  Mégis hogy gondolja? Azt hittem ő volt aki... aki.. szóval aki miatt a fenekem fáj. De aztán rájöttem, hogy a csajra is célozhatott. Éppen ahogy ez végigfutott rajtam úgy löktem el őt magamtól.
- Ne merj hozzám érni! Világos?! Menj vissza ahhoz a libához. Biztos nagyon jó estéd volt vele. - szóhoz se hagytam jutni, otthagytam őt amilyen gyorsan csak tudtam.
Tervem volt hazamenni, átvedleni, aztán... na azutánra nem volt tervem. Haza is értem, tusoltam is, át is öltöztem és ettem is, majd miért is ne alapon edző cuccot húztam és elmentem futni. Ki kellett eresztenem a gőzt valahogy és a futás valahogy jó ötletnek tűnt. Futottam is amíg ki nem fulladtam. Egy kis pihenés után persze tovább futottam. Aztán egy újabb kis pihenő közben olyasmit láttam ami egy kissé felidegelt. S hogy mi volt ez? Hát... csak az a rohadék osztályelnök és az a kis ribanc reggelről. Nagyon jól elvoltak egy padon,egymáshoz túlzottan közel ülve. Viháncoltak meg minden, és az s kis rohadék engedte, hogy az a picsa hozzá érjen. Futottam is tovább, olyan hévvel, hogy kurvára nem érdekelt kit sodrok el s kit nem. Azokban a pillanatokban fogadtam meg, hogy ha az a kis pöcs a közelembe jön még egyszer a földbe döngölöm.
Fájt mindenem mire hazaértem, de nem foglalkoztam vele semennyire sem. Egy gyors zuhany után ráírtam a haverokra, hogy van e kedvük eljönni kosarazni a kedvenc helyünkre. Szerencsére mind benne voltak, így egy röpke óra múlva már a szokott pályán voltunk. Első voltam, mert idegességem nem csillapodott, hajtott engem előre. Egész jó volt a játék amibe fogtunk, elterelte kicsit figyelmem.
Ez csak addig volt hatásos míg egy kis víz ivás erejéig meg nem álltunk. Akkor is csak az volt a baj, hogy az a kibaszott osztályelnök megjelent ott, ugyanazzal a picsával.
- Ne csinálj hülyeséget. - szólt rám Kihyun mikor látta, hogy robbanni készülök.
- Nem ér annyit. - szólt Jooheon is.
- Nem is fogom bántani... - ahogy ő jött felém úgy én is megindultam felé - olyan nagyon nem. - morogtam el a végét. Amint karnyújtásnyira volt az a barom, lendületből behúztam neki egy nagyot. Shownu rögtön ott termett és lefogott engem. - Hagyj, eressz.
- Hogy megüsd újra?
- Egy fenéket. - mondtam ingerülten s kirántottam karom kezei fogságából. Az osztályelnökhöz léptem aki nem volt rest behúzni nekem egyet válaszként.
- Mi a jó büdös isten ütött beléd?!  Mi?! - még ő mer kiabálni velem? Van bátorsága hozzá..
- Ezt én is kérdezhetném seggfej. - fogtam meg ruháját nyakánál s emeltem meg kissé - Ezentúl elkerülsz. Hozzám se szólsz, rám sem nézel. Világos?
- Mert ha nem teszem akkor mi lesz? - feleselt. Volt pofája hozzá.
- Kicsinállak, hogy a kis kurvádnak sem fogsz kelleni. - istenesen felhúzott. Legszivesebben újra s újra bemostam volna neki, de megígértem nem teszem, így nem tettem, csak elengedtem, ellöktem őt. Ő meg mint akit semmi nem ért biztos lábakon állt meg.
- Akkor hadd mondjak most én is valamit. - viszonzásul behúzott egy akkorát, hogy elseggeltem, de felugrottam, hogy majd neki esem, de ő megállított egy baszott nagy pofonnal - Kurvára kibaszottul félre értesz mindent. - szóhoz se hagyott jutni - Emlékszel egyáltalán valamire az estéből?
- Nem akarok emlékezni az estére! - kiabáltam rá - Nem akarom hallani a hülyeségeid, a kifogásaid, semmit. - lefogtak volna, de nem volt rá szükség mert már nem akartam megütni azt a majmot. Csak el akartam onnan tűnni, el akartam felejteni, hogy még mindig milyen nagy hatással van rám, hogy az a hülye szívem így is milyen hevesen ver miatta. Megvolondított az a barom!
El is indultam nagy hévvel egy irányba. Szóltak utánam, de nem foglalkoztam velük, nem fordultam s nem mentem vissza. Az út szélén, az egyik keteszteződésnél egy fekete kocsi aztán megállásra kényszerített. Csak azért nem mentem tovább mert a kocsiból kipattant egy alak, aki történetesen az a mocsadék osztályelnök volt, és karon ragadva behúzott engem a kocdiva, ami meg is indult azonnal amint bent voltunk.
- Mi van most elrabolsz vagy mi? Meg tudlak így is ütni.
- Elrabolni? Jó ötlet nyuszifiú, de most nem. - bosszantott aminek nevezett, az meg mégjobban, hogy amint kezét combomra tette én majd el folytam. Persze igyekeztem nem mutatni.
- Ne fogdoss. - löktem el kezét, de ő visszatette s még rá is szorított combomra mire én hirtelen s véletlenül felnyögtem. Kaptam is kezeim szám elé.
- Na ugye, a tested emlékszik rám. - simogatni kezdte combom, mindig fentebb s fentebb haladva - Az este ennél sokkal hangosabb voltál nyuszifiú. - nyalta meg ajkait.
Nem tudtam mit szólni, csak vörösödtem, aztán ellöktem kezét s arcom kezeim közé rejtettem. Akkor tényleg ő volt aki.. Oh istenem... Miért kell megint ilyen szerencsétlennek lennem?
- Tudod az a csaj igazán szép - nem akartam hallani de ő csak mondta - de valahogy le kellett beszéljem arról, hogy rád másszon. Nagyon idegesítő volt, hogy nem fogta fel, hogy a te csini kis feneked már az enyém. - elhúzta kezeim arcom elől, hogy aztán magához húzzon s megcsókoljon - Tettem róla, hogy nyoma legyen. De úgy tűnik emlékeztetnem kell téged is rá. - s megcsókolt újra miközben a vezető s a köztünk lévő sötét üveg felemelkedett, eltakarva minket teljesen.