Orosz rulett

1. fejezet - Érkezés

- Gyerünk szépségem, villantsd meg azt a gyönyörű mosolyodat! Naaagggyon jó! Most a másik oldalról is... Nézz át a vállad fölött, az nagyon szexi! Húúú...elolvadok tőled. Tombol a nyár, vagy csak nekem van melegem?

Unalmamban pózolgattam a tükör előtt. Nem volt semmi tennivalóm. Délelőtt értem vissza egy éjszakai küldetésről, azóta leadtam a jelentésemet és most épp baromira unatkoztam. Hosszú volt még a délután, és korán volt még éjszakai portyára indulni. A pihenés meg nem az én világom, utálok egy helyben ülni és tétlenkedni.

Magam mögött hagytam a szobámat, és zsebre vágott kézzel sétálgattam a folyosókon. Nem volt különösebb úti célom, csak mentem az orrom után. Ha már itt tartunk...különös szag csapta meg az orrom. Olyan, amit már régóta nem éreztem a főhadiszálláson.

Emberszag.

- Végre valami érdekes... - vigyorodtam el, s mentem, amerre az ösztöneim súgták, követve a pikánsan csábító illatot. Nem volt nehéz dolgom, mert a következő kanyarban az emberszagot árasztó lány egyenesen belém futott. Na erre nem számítottam! Kicsit megtántorodtam az ütközéstől, ő pedig a fenekére esett. Fölé hajoltam, hogy megnézzem, minden rendben van-e vele, miközben alaposan szemügyre vettem.

Vöröses-szőke haj, falfehér bőr, az arca telis-tele szeplővel. Elhúztam a szám... Nem igazán jött be a szeplő. Főleg ilyen mennyiségben. De az még nem jelenti azt, hogy nem szórakozhatok el vele!

- Te leszel a vacsorám? Nem gondoltam volna, hogy önként jössz hozzám. - nyaltam meg a szám szélét, ahogy fölé magasodtam.

Egészen eddig nem emelte fel a fejét, most azonban riadtan kapta fel a tekintetét a szavaimra. Nocsak! Mégiscsak van rajta valami érdekes... Különbözött a két szeme színe. Heterokrómia? Errefelé ez ritkaságnak számít.

- Perverz állat! - kiáltott fel, amint magához tért a döbbenettől, s felálltában olyan lendülettel húzott be egy alulról indított jobbossal az állcsúcsomra, hogy csillagokat láttam. Rövidesen vér ízét éreztem a számban.

- Cseszt mek, ehhaaptam a jelvemm! - kiáltottam fel a fájdalomtól meglepetésemben, de addigra a csaj már messze járt.

Ki a fene ez a lány?

Vállat vontam, nem volt kedvem üldözőbe venni, arra vannak mások is. Amúgy is, ha ilyen feltűnően viselkedik, hamar el fogják kapni. Fájdalmasan megtapogattam a nyelvem...most komolyan állba kellett vágnia, csak mert poénkodtam vele? Mindegy is. Megéheztem.

A csajról megfeledkezve elindultam a kantin felé, hogy valami élelmet szerezzek magamnak.

Mire odaértem, már kisebb fajta tömeg alakult ki az élelmiszerraktár előtt. Mi folyik ott?

- Miiko, Valkyon, Keró! Mit csináltok itt? Mindenki most lett éhes?

- Nem érünk rá erre, Nevra. - nézett rám szúrósan Miiko. - Egy idegen van a főhadiszálláson.

- Kitalálom. Csak nem egy emberlány?

- Honnan..? - nézett rám a kicune összevont szemöldökkel.

- Összefutottam vele a folyosón nemrég.

- És hagytad elmenni???!! - dörrent rám.

- Attól a jobb horogtól te is meglepődtél volna...

- Ez most komoly???

Nem maradt ideje lehordani, mert szóváltás hangját hallottuk meg az éléskamra irányából.