Orosz rulett

8. fejezet - Mindörökké?

Nevra

A kora tavaszi nap fénye melegen cirógatta az arcomat az ablakon át beszűrődve. Rémlett, hogy tegnap este csak nagyon hevenyészve húztam össze a függönyöket, mielőtt bedőltem volna az ágyba a szerelmem mellé.

Na igen... Akkor épp minden jobban érdekelt annál, mint hogy rendesen behúzzak egy nyamvadt függönyt, miközben Nia épp kaján mosolygással csalogatott magához, miután egy hosszú, majdnem egy hetes küldetésről tértem haza.

Elmélyülten bámultam a nő csoda szép arcát, ahogy még ott aludt az ágy másik oldalán velem szemben. Minden fáradtságom ellenére azért jól megizzasztottam magamat és őt is az éjjel. Elvigyorodtam magamban, ahogy visszaemlékeztem Nia élveteg nyögéseire, miközben akaratlanul is végigfutott a gerincemen az ismerős, kellemes bizsergés, hogy mennyire imádom őt. Testileg és lelkileg is. Az enyém, hozzám tartozik, én pedig vigyázni fogok rá, hogy ez mindörökre így is maradjon.

Két év. Most van két éve, hogy Nia Eldaryába került, fél év után mertem kimondani neki először, hogy szeretem őt. Fél év után jelentette ki ő is, hogy kicsivel jobban szeret annál, mint amennyire ki akar nyírni. Eleinte még csiki-csuki játék folyt kettőnk között. Hol én bizonytalanodtam el az érzéseimben, hol ő bizonytalanodott el...szintén az én érzéseimben. De végül is azt hiszem, sikerült összecsiszolódnia a jellemünknek. Fél évnyi se veled, se nélküled kapcsolat után hozzám költözött, amikor megkérdeztem tőle, hogy nem szeretné-e, ha végre komolyra fordítanánk a szót kettőnk közt. Ennek épp ma van egy éve. Nagyon erősen bíztam benne, hogy a küldetésemről hazaérek az évfordulónkra. Különleges terveim vannak erre a napra.

Elmosolyodva figyeltem az arcát. Mennyit lágyultak a vonásai, mióta itt él... Maga mögött hagyhatta azt az életet, amit annyira szívből gyűlölt, amiben neki a parancsra gyilkolásból állt a feladata katonaként. Nem mondom, hogy most sem kapunk néha ilyen küldetéseket, de nem mindennaposak ezek az események. Nia itt igazi otthonra lelt, végre megnyugodhatott és ahogy a szíve megkönnyebbült, megtisztult, úgy ő is megszépült, ez a nyugalom pedig kiült az arcvonásaira is. Már-már megkockáztatnám azt mondani, hogy tündérszerűvé vált, ahogy egyre többet és őszintébben mosolygott, ahogy egyre többet és többet mutatott meg saját magából. Abból a lányból, akinek a személyiségét elnyomták, akivel elhitették, hogy csak erőszakkal és agresszióval élhet túl. Simogatta a lelkemet, hogy mellettem, miattam tudott így megváltozni. Boldoggá tett a tudat, hogy ennyire megbízott bennem és nekem nem áll szándékomban visszaélni ezzel a bizalommal. Sőt...

Kinyúltam felé és elsimítottam egy hosszú, vörös tincset a szeme elől. Szórakozottan sodortam végig az ujjaim között a hosszú hajszálakat, majd finomat visszatereltem őket a háta mögé. Mióta itt van, nagyon megnőtt a haja. Amikor egyszer egy tengerparti sétánk alkalmával megjegyeztem, mennyire gyönyörű, ahogy a tengeri szél lobogtatja a naplementeszínű tincseit a naplementében, akkor elhatározta, hogy megnöveszti jó hosszúra, míg azt nem mondom, hogy most már elég hosszú. Akkor csak nevettem rajta, de azóta már a combjáig érnek a narancsvörös lángok, amik minden éjjel függönyként terülnek el az arcunk mellett, mikor fölém hajol, hogy megcsókoljon. Imádtam. Minden egyes porcikáját, a bőrének minden egyes négyzetcentijét, minden egyes haja szálát és az arcán sorakozó megszámlálhatatlan szeplő mindegyikét... Igazán szentimentális barom lettem, de egyáltalán nem bántam. Amióta vele vagyok, más nőre rá se néztem és nem is volt rá szükségem. Niától mindent megkaptam, amire csak vágyhattam, márpedig nekem elég nagy az étvágyam... A velem való rendszeres együttléteknek hála a succubbus énjét teljesen háttérbe tudta szorítani, én pedig egyáltalán nem bántam eme nemes szolgálatot teljesíteni. Ha ő boldog és elégedett, akkor én is az vagyok.