A fény ki huny Outlast

Ismeretlen Feladó

Augusztus vége lehetett, kedd fél hat körül mikor Jason Parks egy levelet kapott iroda szobájába. Az újságíró ügynökségnél ez gyakori volt kivéve a levél amit kapott. Névtelen volt és régi felé papíros lehetett. A levél hordó kis asszony se tudta fel adóját. Mikor ki bontotta és olvasni kezdte. A levél nem volt túl tartalmas de annál inkább rémisztő. Úgy határozott meg mutatja főnökeinek. El sétált az iroda végébe ahol több és több újságíró irodája volt. A főnök irodája előtt egy csicsás szőnyeg volt az ajtó előtt. Nagy lélegzetet vett és kopogott.
-Jöjjön be! Kiáltotta főnöke.
Be nyitott Jason és egyből firtatni kezdte a levelet.
-Ezt ma kaptam Tom.
A főnöke el vette és át futotta. Ahogy befejezte szinte fal fehér lett.
-Várjon itt ezt meg mutatom a főszerkesztőnek is.
Jason helyett foglalt de nem sokat várt már itt is voltak.
-Csináljon egy riportot ez nagy fogás lehet. Nyújtotta vissza a levelet.
Jason beleegyezett és le ment a piros színű autójába és útra kelt. A cím elég egyszerű volt és rövid Ideg és Pszichológiai gyógyászat amely a város szélén volt található. Jason egy másfél óra vezetés után pillantotta meg a táblát amely egy saras és szűk utcára vezetett be is hajtott és el kezdet csepegni az eső. A saras úton olyan másfél kilométer után egy hatalmas épület tárult Jason elé a táblán ugyan az allt Ideg és pszichológiai gyógy intézmény bár nem volt szokványos mintha valami le folyamatosan folyt volna valami a tábláról de ezzel Jason mit sem törődött és felére állt. Egy két méter beton fal vette körül amelynek tetején Y alakú oszlopok voltam bele állítva és drót kerítés kötötte össze. A kocsijábbol ki szállt mikor látta hogy üres az őr kunyho. Oda sétált a hatalmas vas kapuhoz amelynek teteje szintén szigonyok álltak ki. El tekintett balra és jobbra. A sötét már be köszöntött és nehéz látás viszonyok voltak. Mikor jobbra el tekintett akkor vette észre hogy a drót kerítés meg volt görbülve és mintha egy test lógott volna le. Ijedtséggébe vissza rohant a kocsijahoz a kis kézi kamerájàért és éjjel látó módra állítva próbálta meg nézni de mire oda nézett hallotta hogy le esett valami vagy valaki. Jason kicsit félt de próbált ura lenni a helyzetnek míg léptekket hallott. Teljesen le fagyott és próbált telefonálni de nem volt térerő így nem maradt más bentről kellet kérnie segítséget. A kapu két rácsa meg volt görbitve ó alakúra melyen be fért körbe nézet kamerájával de sehol senki így be bújt és lassan el indult a bejárat felé. Macska köves út padok és fák békésnek tűnt volna ha nem sötétbe és esőben látja mind ezt. Az épület felső szintjén égett a lámpa és mintha látott volna valakit fent aki nagy indulatosan és gyorsan haladt. Utána ment egy másik közép magas ember aki ki tekintett és mintha látta volna Jasont aki az esőbe ázott. Futni kezdett lehet fogadni akar gondolta Jason. Így a fő bejáraton kopogni kezdet de senki nem reagált. Így tovább és tovább kopogott majd csenegetett de ahogy el engedte a csengőt egy női sikolyt hallott. Tanakodni kezdett hogy vissza forduljon vagy sem.