A fény ki huny Outlast

A jó lélek nevében

Jason az ajtó kilincset fogva a lelki ismeretével küzdött míg az autóján csak kopogott az eső. Le tekintet kezére amely meg csonkitva volt és újra át érezte a fájdalmat. De a lelki ismerete erősebb volt el engedte az ajtó kilincset és szembe fordult a kórházzal. Ökölbe szorította kezét kameráját elő vette zsebéből meg tekintette az akkumulátor erősségét majd vissza tette zsebébe és újra vissza indult. A rácson ismét át sutrant majd az ajtó felé indult. Nem dörőmbölt csak be nyitott. Újra a barátságos irodák és biztonsági szobák. Jason rögtön a lift melletti lépcső felé indult. A lépcsőn azzonal fel indult de a fordulóban az első emeletről. Ahogy feléért egy tágas folyosón találta magát amely a lépcső házból nyitodott. Az emeleten két gyógyászati osztály volt található ideg sebészet és transzplantáció műtö. Szerencsére jó helyen járt ugyan is a atya lakosztály is ezen szintem volt található. Jason el indult az atyát fel keresni. Három acél dupla acél ajtó osztotta fel az emeletet amelynek az utolsó ajtaja zárva volt. A folyosón felül egy szellőző volt fel szerelve. Jason az első ideg sebészeti műtöbe be tekintet hátha felvéli fedezni az atyát betegként vagy elzárva. Az be tekintet de semmi meg lepőt nem tálat csak segéd eszközöket és egyéb infúziós csöveket amely az ápolók és az orvos karjába illetve mellkasába voltak be transzplantálva. Ezek után ismét a folyosóra tévedt és újra körbe tekintet. A műtö mellet volt egy kisebb ápolóknak fenn tartót helység ahol meg pihenhettek. Jason be nyitott és a vad kórház falai közt volt ez a szoba mely tiszta és steril volt hol két ágy és egy tévé volt el helyezve. Jason otthonosnak érezte és kicsit biztonságosnak is. Nem pihent meg ismét sarkon fordult és ki ment a folyosóra. A folyosón át haladt az első nyitott acél ajtón amelynek ajtófélfájának egy holt test volt támasztva melynek éppen csak a cipő orra látszódott amely a nagy távolságban akkora lehetett mint egy hangya a sűrű fűben. Jason rá tekint a holt testre melyből meg állapította hogy egykori biztonsági őr volt. Reménykedett meg akad némi túl élő vagy csak az atyát találja életbe. Nem időzött haladt tovább. A lépcső felőli lámpa árnyékot vetett ki amely egész az egész folyosón el terült és keltett rémültet. Jason nem idegeskedett, de még is egy izzadság csepp folyt le homlokárol amelyet jobb kezével le törölte majd vett egy nagy levegőt és haladt tovább. A folyosó nem volt oly kaotikus állapotban mint ahol meg ébredt. Tiszta és csak néhol volt egy két vér folt. Holt testből is egyenlőre csak azt az őrt találta. Tovább haladva ismét hangot hallott a lépcső felől de most egyenesen a szintre tartottak ezt fokozta az is hogy a szellőzőböl is. Hárman közeledtek a lépcső felől és egyre jobban csak kapkodni kezdte a levegőt. Jason egyenesen a zárt ajtó felé kezdet sietni hátha nyitva van. Mikor le ért a három személy a lépcsőröl azonnal ki szúrták Jasont és rögtön felé kezdtek sietni semmi fel szólítás semmi jelzés. Jason futni kezdett ahogy észre vette egyre gyorsabban haladtak felé. Az ajtóhoz érve próbált át jutni de az zárva volt és csak dörőmbölni kezdett. Jason meg fordult és lélekbe fel készült meg védeni magát.
-Kapd el a kezem! nyújtotta kezét a szellőzőbe rejtőzködő férfi. Jason nem tudott mit tenni el kapta kezét és fel húzta. A szellőzőben mind ketten épphogy el fértek és az üldözők egyből utána próbáltak de már túl késői kapkodás volt.
-Kövessen, nem tudom hogy került ide de maga lehet az utolsó reményünk. szólt hozzá a közép idős sűrű barna hajú férfi.
-Hogy hívják?
-A nevem Burke atya nagyon hálás vagy az Úr küldte magát. Tudja azért vagyok itt mert a Vatikán ki rendelt ide ugyan is rég jelentkezett az itten atya nem tudták meg halt vagy egyéb,de maga is tapasztalhatta itt többről van szó mint egy elme gyógy intézetről. El visszem egy biztonságos helyre.
És csak követte a kanyargós szellőző rendszerbe.